Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége

Tisztelt Olvasónk!

A rovatban megjelenő cikkekkel, elemzésekkel az a célunk, hogy fórumot adjunk azoknak a kezdeményezéseknek, javaslatoknak, véleményeknek, amelyekkel javítható a lakosság egészségi állapota, a betegellátás színvonala, és az egészségügyben dolgozók megbecsültsége. Szeretnénk lehetőséget nyújtani az érdeklődőknek a párbeszédre az ágazatot érintő változtatások előtt. Várjuk olvasóink cikkeit, hozzászólásait is a nogradi.erzsebet@medicinaforum.hu  e-mail címre.

A Magyar Tudományos Akadémián a Medicina Fórum és a MOTESZ szervezésében 2017. március 30-án megtartott Medicina Konferencián elhangzott előadások és szakmai vita alapján az alábbi értékelést tesszük, és ajánlásokat fogalmazzuk meg a 2007-2013 – 2015 időszakában megvalósult Európai Uniós fejlesztéseket illetően. A konferencián 200 regisztrált résztvevő aktív közreműködése mellett, az államigazgatás, az egészségügyi főhatóságok, az ágazat szakmai szervezetei, az egészségipar képviselői tartottak előadásokat az adott témáról.

Megállapítások:

  • A konferencia fenti témával foglalkozó előadói elismerték, hogy az Európai Uniós és hazai források felhasználásával a közfinanszírozott egészségügyi intézményi szektorban az elmúlt költségvetési ciklusában a korábbi évtizedekhez képest soha nem látott összegű és koncentrált fejlesztések valósultak meg.
  • A 2006-2007-es időszakban tervezett és a Brüsszeli Bizottság által jóváhagyott, nagyságrendileg 1,5 Mrd EUR összegű fejlesztések 2015 végére nominális összegben teljesültek a hazai egészségügyben.
  • Az elmúlt 7+2 esztendős költségvetési fejlesztési ciklusban nominálisan összesen 550-560 Mrd forint infrastrukturális (épület, gép-műszer, IT, energetikai), népegészségügyi és humánerőforrás jellegű beruházásra és fejlesztésre került sor.
  • A fő kedvezményezett a hat vidéki ún. konvergencia régió volt. Ezen belül is kiemelten a kórházszektor, elsősorban a megyei-regionális intézmények, amelyek a kapacitásukat, a betegforgalmi és az OEP finanszírozási arányukat messze meghaladóan részesültek ezekből a fejlesztésekből.
  • Miközben az épített infrastruktúra jelentősen megújult, és az orvostechnológia esetenként (képalkotó diagnosztika) az európai élvonalat is elérte, nagyon jelentős az elmaradás a korszerű gyógyszerkészítmények és az alkalmazásukhoz szükséges diagnosztika elérhetőségében, finanszírozásában.
  • Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy még ez a fejlesztési forrás sem volt elegendő minden probléma kezelésére. Szinte egyetlen járóbeteg vagy fekvőbeteg szakellátó intézményt sem lehetett teljes mértékben megújítani, modernizálni vagy újjáépíteni, és egyes szakmák, vagy egyes eszköztípusok továbbra is elavultak maradtak, és amortizálódtak. Nagyon jelentős további fejlesztésekre, épületkorszerűsítésekre, további telephely és pavilonkiváltásokra lesz szükség a következő években.
  • A fejlesztések kapcsán egyfajta szakadék jött létre a vidék megújuló és a főváros jelentős részben leromlott állapotú egészségügyi infrastruktúrája között. Ebből következően a következő évek kiemelt kormányzati feladata a fővárost érintő egészségügyi beruházások, és ezzel együtt a kórházi szektor átstrukturálása lesz. Ezt a helyzetet a Kormány helyesen ismerte fel, és üdvözlendő az Egészséges Budapest Program, melynek keretében több százmilliárd forintnyi fejlesztés valósulna meg a vidéki kórházi infrastruktúra-fejlesztésekhez hasonlóan racionalizálási, tömbösítési célokkal.
  • Több előadó és hozzászóló is kiemelte, hogy a várakozásokkal ellentétben a létrejövő korszerű épület és magas technológiai színvonalat képviselő eszközpark nem tette olcsóbbá a kórházak működését, éppen ellenkezőleg növelte az intézmények folyó működési célú kiadásait.

Ajánlások:

  • Minden érintett részvételével kidolgozott és működtetett nemzeti programok keretében kell biztosítani a hatékony és korszerű eljárások elérhetőségét a megelőzésben és a legsúlyosabb népbetegségben.
  • Az Európai Uniós fejlesztések fenntartása kapcsán a konferencia résztvevői egyhangúan kiemelték: középtávon az államháztartás kiemelt feladata lesz, hogy gondoskodjon a korszerű egészségügyi infrastruktúra fenntartásáról és minőségi visszapótlásáról.
  • Az egészségügyi intézményekben – tekintettel a megnövekedett működési költségeikre – folyamatos, további strukturális változásokra, a működés-racionalizálására és a költség-hatékonyság javítására van szükség.
  • Fel kell készülni arra, hogy 6-8 éven belül egyszerre fog jelentkezni a főként 2012-2015 között beépült, nagyságrendileg 150 Mrd forint értékű eszközállomány amortizálódása, és a minőségi csere iránti igénye.
  • Ebben, a már 2014-től elindult fejlesztési ciklusban kiemelt figyelmet kell fordítani az egészségügyi infó-kommunikációs fejlesztésekre, a lakossági egészségmagatartás, egészség-kultúra pozitív irányú változására, a prevenciós szemlélet általános elterjesztésére az élet minden színterén.
  • Alapvető cél az általános iskolai egészségtan oktatás bevezetése.
  • Tovább kell folytatni az egészségügyi dolgozók jövedelmének emelését, munkafeltételeik javítását.
  • Újra kell fogalmazni az egészségügyi dolgozók (orvosok és szakdolgozók) kompetenciáit, szabályozni az egyes intézmény szinteken folytatandó gyógyító ellátásokat.

Budapest, 2017. április 10.

Üdvözlettel,

Dr. Dózsa Csaba

A konferencia elnöke

Nógrádi Tóth Erzsébet

A Medicina Fórum programigazgatója

Dr. Oberfrank Ferenc

A MOTESZ ügyvezetője

Nógrádi Tóth Erzsébet

Medicina Fórum

Az egészség a versenyképesség záloga

FOTÓ: Dr. Mészáros János, Prof. Dr. Kosztolányi György, Prof. Dr. Karádi István, Blazsevácz Péter, Dr. Rácz Jenő

Kormányzati szereplők és az egészségügy vezető szakemberei kétszáz résztvevő aktív közreműködésével tanácskoztak március 30-án, az MTA-n arról, javult-e az ágazat, a betegellátás helyzete az előző európai uniós ciklus fejlesztéseinek eredményeként.

A nyitóelőadásában elhangzott, hogy 2007 és 2013 között még európai viszonylatban korábban nem tapasztalt összeg, az önrésszel együtt összesen 560, 1 milliárd forint jutott az egészségügyre, amelyből legtöbbet a vidéki kórházak, a kistérségi szakrendelők infrastruktúrájának megújítására költöttek. Jutott pénz az informatikai fejlesztésekre, a sürgősségi és mentési ellátásokra és az egészségügyi dolgozók képzésére, elsősorban a hiányszakmákra.  A 2014-2020-as ciklusban azonban a számítások szerint mindössze 157,1 milliárd jut az ágazat fejlesztésére, amelyet nagyon megfontoltan kell felhasználni. Úgy tűnik, a pénzből a legtöbb például az egységes ápolási eszközpark kialakítására, a gyermek sürgősségi ellátás korszerűsítésére, az alapellátás infrastruktúrájának fejlesztésére jut majd. Elkerülhetetlen a főváros egészségügyi intézményrendszerének fejlesztése, felzárkóztatása a megyékhez.

A lisszaboni célkitűzésekkel összhangban a Magyar Kormány olyan egészségügyi intézkedéseket igyekezett megvalósítani, amelyek hatása hozzájárul a foglalkoztatás bővüléséhez és a gazdasági versenyképesség fokozásához. Így kezdte előadását a Medicina konferencián az EMMI Egészségügyért Felelős Államtitkárságának helyettes államtitkára. Mészáros János szerint az egészségügyi ágazat egyik legfontosabb célja az egészségügyben kimutatható gazdasági hatékonyság növelése volt a magyar gazdaság egyensúlyi pályán tartásához való hozzájárulás érdekében. Mészáros János az előző ciklus eredményei között említette az alapellátás megerősítését, a háziorvosok kapuőri szerepének növelését, a preventív szolgáltatásaiknak fejlesztését. Elmondta azt is, hogy a járóbeteg-szakellátásra a folyó finanszírozási arányához (19 százalék) képest több, 27, 5 százalékos fejlesztési forrás jutott. Cél volt az egészségügyi ellátások kistérségi alapon történő optimalizálására, a leromlott infrastruktúra fejlesztésére, sor kerülhetett a szükséges eszközök beszerzésére is. Az aktív fekvőbeteg-ellátásról szólva megemlítette az intézményi funkcióváltást, a párhuzamos kapacitások megszüntetését, a pavilonrendszerben gyógyító kórházi struktúra csökkentését. Jelentősnek tekinthető az egészségpólusok és onkológiai centrumok fejlesztése is. 2010-től elindult a hosszú távú, szisztematikus népegészségügyi cselekvési program feltételrendszerének kialakítása, számos helyi népegészségügyi kapacitásfejlesztés elindítása, az egységes népegészségügyi szervezeti struktúra kialakítása. Kiemelt cél volt a fiatal orvosok megtartása, ennek eszközeként az állami rezidens ösztöndíjrendszer, a képzések támogatása, a hiányszakmákban a foglalkoztatás támogatása. A helyettes államtitkár szerint a javuló ellátást igazolja az is, hogy csökkent a táppénzes napok száma.

A 7 éves fejlesztési ciklus legjelentősebb eredményei között említette a kórházi sürgősségi ellátás fejlesztését, új sürgősségi osztályok kialakítását, a meglévő sürgősségi osztály vagy fogadóhely magasabb szintre történő fejlesztését. Jelentős volt a gyermeksürgősségi ellátás és a koraszülött centrumok (16 intézmény) megújítása, új eszközökkel való felszerelése. Az elmúlt ciklusban három-három megye fekvőbeteg intézményeit ellátó pécsi, szegedi illetve debreceni regionális, valamint a miskolci és tatabányai területi vérellátó központ infrastruktúrájának fejlesztésére is sor kerülhetett. Mészáros János a 2014-20-as ciklus fő céljai között említette, hogy szeretnék 2 évvel megnövelni a születéskor várható élettartamot, nőknél a jelenlegi 78 évet 80-ra, a férfiaknál a 70 évet 72-re. Ezzel egy időben el akarják érni, hogy a halálozás 10 százalékkal csökkenjen. A helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy szeretnék a lakosság egészségtudatosságának javítását is.

Nem lesz könnyű mindezt elérni, hiszen nagy bajok vannak az egészségüggyel, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon   -     jelentette ki Dr. Kosztolányi György akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia orvosi osztályának elnöke. Úgy fogalmazott:”A források felhasználását racionalizáló átfogó egészségügyi koncepció megalkotása szakmapolitikai felelősség. Az ehhez rendelt erőforrás előteremtése kormányzati felelősség.” Elkerülhetetlen az egészségügyi beavatkozások valós szükségletekhez igazítása, a hatástalan beavatkozások, az „észszerűség iránti felelősség” elve alapján prioritási sorrend alkotása, a gyógyszerfelhasználás szabályozása, az alapszükségleti csomag nemzetközi elfogadtatása a klinikai vizsgálatok szabályozása, a szolgáltatók együttműködési láncolatba rendezése, az új technológiák hasznosítása, a kutatások koordinálása, az eredmények reprodukálhatóságának javítása.  Meglátása szerint a tudományos világnak is foglalkoznia kell olyan sokkoló jelenségekkel, mint például az a rohamos növekedés, ami az egy főre eső egészségügyi költéseknél tapasztalható. Az egyre nagyobb költségek mögött a szédületes gyorsasággal fejlődő egészségügyi technológia és többek között az is áll, hogy mind több egészséges ember is megjelenik az ellátórendszerekben, például a szűréseknél, génvizsgálatoknál. A professzor szerint el kell gondolkodni, hogy hogyan lehet megfogni ezt az irdatlan költségigényt. Úgy véli, vissza kell szorítani a pazarlást, hiszen például felmérések igazolják, hogy a diagnosztikai vizsgálatok egyharmada felesleges, például a genetikai tesztek közül soknak semmi értelme. Kosztolányi György azt mondta, mivel nem ismerjük a valós szükségletet, ezért nem lehet tudni, mi az, ami fontos és mi az, ami nem kell. El kellene érni, hogy a lakosság ésszerű elvárásokat támasszon az egészségüggyel szemben. Utalt az MTA akcióprogramjára. Elmondta, hogy a tudomány házában működő különféle osztályok együtt gondolkodásának eredményeként 2017. április 18-án megalakul az Elnöki Bizottság az Egészségért. Elmondta azt is, hogy Pécsett konferenciát szerveznek, az emberi jól-lét és élhető környezet: egészség, víz, klíma és a tudomány és az oktatás felelőssége a 21. században témákról.

Dr. Karádi István az egészségtudatosság a megelőzés fontosságáról beszélt, úgy vélekedett: az egészségtudatos életmód az államok számára is költséghatékony. A MOTESZ elnöke emlékeztetett arra, hogy több területen is javult a lakosság egészségi állapota, például húsz év alatt 50 százalékkal csökkent az infarktusban elhunytak száma. De a világon a harmadik legelhízottabb nemzet vagyunk, ráadásul a fiatalok körében nő a cigarettázók, alkoholfogyasztók aránya. Ám felmérések szerint1989-hez képest egyre többen tudatosan figyelnek arra, hogy étkezésük során a testsúlyukat előnyösen befolyásoló ételeket fogyasszanak. A többször kevesebbet elv is érvényre jutott az elmúlt 25 évben és 4 magyarból 3 figyel arra, hogy az étrendje lehetőség szerint a testsúlyát ne növelje és az ételek összetétele kedvező legyen a kardiovaszkuláris státuszt illetően. Az egészségtudatosság fokát erőteljesen befolyásolja az iskolázottság. Utalva a Központi Statisztikai Hivatal Magyarország 2015 című kiadványára, elmondta, hogy a felsőfokú végzettségűek 93 százaléka, a 8 általánost végzettek 66 százaléka tekinthető egészségtudatosnak. Az egészségtelen életmód jelentős rétegeket érint, és a javulás elenyésző - jegyezte meg. A dohányosok aránya összességében alig csökkent, 31-ről 29 százalékra. A 18-34 éves korcsoportban az arányuk 2009 óta 36-ról 42 százalékra nőtt. Az elnök szerint ezért is lenne fontos minél előbb, akár már 8-9 éves kortól valamilyen formában elkezdeni az egészségnevelést, a felvilágosítást, amelyhez akár a közösségi médiát is fel kellene használni.

Messze van-e Kánaán? - tette fel a kérdést előadásában Dr. Rácz Jenő a Magyar Kórházszövetség elnökségi főtanácsosa, korábbi egészségügyi miniszter. „Egészségügyünk erős hendikeppel indult az európai uniós fejlesztési források megszerzésében” – mondta. Mégis nekifogtak. Megalkották az Egészségesebb társadalom komplex programját, amelynek alapjai voltak: a nemzeti rákellenes program, a nemzeti népegészségügyi program, a közös kincsünk a gyermek program, a sürgősségi program, a nemzeti szív- és érrendszeri program, az ágazati humán erőforrás stratégia és az egészségügyi struktúraváltás. Az 550 milliárd forintos részletes egészségügyi projekt kidolgozásával 550 milliárdos forrást sikerült elnyerni, uniós szinten a magyar egészségügy kapta a legnagyobb összeget. Abban a 7 évben lezajlott irány és kormányváltások - az egészségügy SZDSZ-es vezetése, majd a népszavazás utáni irányváltás - aztán befolyásolták az uniós pénzek lehívását, elköltését. Rácz Jenő összegzésül úgy fogalmazott: ha van szakmai és politikai konszenzus, a reménytelen környezeti feltételek mellett is lehet sikereket elérni. A leszűrt pozitív tapasztalatokat úgy foglalta össze:„A rigidnek tűnő uniós szabályok sincsenek kőbe vésve. Az egészségügyi ágazat képes koherens szakmai fejlesztési projekteket kidolgozni, és azokat megvalósítani. Lehetséges paradigmaváltás az egészségügy gazdasági szerepének megítélésében. Az egészségügy a politika számára is lehet sikerterület.” A kórházszövetség képviselője szerint negatív tapasztalatok is születtek:„A politikai irányváltások veszélyeztették a nehezen megszerzett fejlesztési forrásokat és az ágazat működését. Az uniós források elosztása nem tükrözi sem a demográfiai, sem a morbiditási-mortalitási mutatókat. A nagyobb szolgáltatók nagyobbak és erősebbek lettek, a kicsik kisebbek és gyengébbek. A beruházások nem jelentettek költség megtakarítást. Az uniós források nem pótolják a kormányzat és a tulajdonosok eszközvisszapótlását és a karbantartási forrásokat. A 2007-2013-as ciklusban létrehozott infrastruktúrát és a korszerű eszközöket működtetni kell és karban tartani”- fogalmazott Rácz Jenő.”

 A legnagyobb hazai munkaadói szervezet, a Joint Venture Szövetség Egészségügyi Bizottságának elnöke azzal kezdte előadását, hogy „az egészséges társadalom ma már az egyik legfontosabb alapja egy hosszú távon is jól működő gazdasági környezetnek és versenyképes országnak. Blazsevácz Péter elmondta, hogy a szövetség felmérést készítettet arról, hogy látják az emberek saját egészségi állapotukat. Az eredmények alapján a válaszadók inkább rossznak gondolják a magyarok egészségét, hiszen egy tízfokozatú skálán átlagosan 3,85-öt adtak meg értékelésként. Megfogalmazták, hogy az országnak többet kellene fordítani az egészségügyre. Talán nem meglepő, hogy a megkérdezettek nagyra értékelik a magyar orvosok szaktudását, ám úgy vélik, hogy a közellátás mellett egyre inkább szükségszerű a magán egészségügy térnyerése. A felmérésben kitértek arra is, érzékelik-e az emberek az EU forrásokból történt fejlesztések hatását. Kiderült, hogy közel 30 százalékuk nem tapasztalt változást, 38,7 százalékuk kisebb felújításokat érzékelt, a fönnmaradó hányad értékelte jelentősnek a beruházásokat. A Medicina Fórum – MOTESZ konferenciára egy friss felmérést is készítettek a JVSZ tagvállalatai körében. Mivel az egészség és a versenyképesség nagyon összefügg, a munkáltatók egészséggel kapcsolatos válaszaira voltak kíváncsiak. A kérdésre, hogy a munkáltató hogyan ítéli meg dolgozója egészségi állapotát az elmúlt öt évhez képest, az derült ki, hogy 73 százalékuk szerint nem változott, 14 százalékuk szerint romlott, a fennmaradó hányad szerint javult. Ezzel összefügg a betegnapok száma.  A válaszadók 58 százaléka szerint e tekintetben stagnálás tapasztalható, 28 százalékuk szerint növekedett, 14 százalékuk pedig arról számolt be, hogy csökkent az arány. A dolgozók egészségügyi problémái miatt kieső munkaidő 67 százalékban nem változott az elmúlt öt évhez képest, a növekedés 27 százalék volt. A cafeteria szolgáltatásokban a munkavállalók 31, 5 százaléka választja az egészséggel, 38,3 százaléka pedig a rekreációval kapcsolatos elemeket. Blazsevácz Péter pozitív tendenciaként említette, hogy a munkáltatók 86 százaléka tervezi, hogy a következő 5 évben növeli a dolgozók egészségére fordított kiadásokat.

Egészségesebb gazdaság – javuló egészség (ügy)? címmel tartotta meg előadását Banai Péter Benő. Beszélt az államadósság csökkentéséről, az államháztartás és az egészségügy kapcsolatáról, s mint mondta: a gazdasági növekedés stabil és fenntartható pályára állt. Ám az államháztartási egyensúly nem az oktatáson és az egészségügyön történt spórolás eredménye. A Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára azt hangsúlyozta, hogy a kormány prioritásként kezeli az egészségügyet, amit az is jelez, hogy nőnek az ágazatra fordított kiadások, például ma már az egészségügyi bérek megelőzik a társadalmi átlagot. Ebben az évben közel 204 milliárd forinttal jut több az ágazatnak a korábbinál. Az államtitkár szerint az egészség nem csak az egészségügyre fordított pénz nagyságától függ, nagyrészt befolyásolja az intézménystruktúra, a kiadások felhasználásának hatékonysága. Érdemes végiggondolni, hogy megvalósult-e az alapellátás kapuőri szerepe, megfelelő-e az orvos-ápoló arány? Hogyan alakulnak az orvos - beteg találkozások? Milyen az emberek egészségtudatossága?  Egy kérdésre válaszolva elmondta: ugyan még nincs döntés a 2018. évi költségvetésről, de valószínűleg ismét lesz növekedés az ideihez képest, és szeretnék figyelembe venni az új kapacitások üzemeltetésének igényeit is.

A konferencia délutáni blokkjában az Skultéty László az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet főigazgató helyettese arról beszélt, hogy a Brexit milyen hatással lesz, és milyen lehetőségekkel jár majd a gyógyszer engedélyezésben. Költözik az európai gyógyszerügyi hatóság Nagy-Britanniából, folyamatban van az új székhely kiválasztása, amelyre Magyarország is bejelentkezett. Ez kedvező hatással lehet a hazai gyógyszer engedélyezésekre is.

Ilku Lívia, a Magyarországi Gyógyszergyártók Egyesületének igazgatója a hazai gyógyszeripar versenyképességéről is beszélt, s mint mondta, amíg a nagy vállalatok termelésük 80 százalékát exportálják, a hozzájuk tartozó 10 kis- és középvállalkozás éppen ilyen arányban értékesíti termékeit idehaza. Utalt arra, hogy a biotechnológiai fejlesztésekben van a jövő, ám az elmúlt öt évben a gyógyszeripari kkv-k mindössze 2,2 milliárd forintot nyertek el a különféle pályázatokon, amit feltétlenül növelni kell. Elmondta azt is, hogy a hazai cégek számára az OGYÉI megerősödése sok előnnyel járhat.

Mit ad az innovatív gyógyszeripar Magyarországnak címmel tartotta meg előadását Thomas Straumits, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének (IGYE) elnöke. Elmondta, hogy 2000 és 2009 között 30 OECD-országban 1,74 éves emelkedést tapasztaltak az átlagos születéskor várható élettartamban, amelyhez a korszerű terápiák jelentősen hozzájárultak. Elmondta, hogy a magyar népesség körében kimagasló a daganatos megbetegedések aránya, és örvendetes, hogy az elmúlt évben 15 új onkológiai molekula támogatását fogadta be az egészségpénztár. Utalt arra is, hogy a tagvállalataik tavaly 70 milliárd forinttal járultak hozzá az egészségpénztár gyógyszerkasszájához. Klinikai kutatásokban pedig évente 17-20 ezer beteg vesz részt, akik számára ingyenesen biztosítják a legmodernebb gyógyszereket.

Dr. Boncz Imre, a PTE egészség-gazdaságtan professzora és Nógrádi Tóth Erzsébet

Kerekasztal beszélgetés

A konferencia kerekasztal beszélgetéssel zárult, amelyben az Európai Uniós-fejlesztések és az egészségnyereség összefüggéseiről volt szó.  A moderátor Prof. Dr. Boncz Imre, a PTE egészség-gazdaságtan professzora volt. A beszélgetés résztvevői: Prof. Dr. Horváth Ildikó alelnök (MOTESZ), Dr. Éger István elnök (Magyar Orvosi Kamara), Dr. Rácz Jenő elnökségi főtanácsos (Magyar Kórházszövetség), Dr. Balogh Zoltán elnök, (Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara), Dr. Pogány Gábor elnök (Nemzeti Betegfórum), Csató András elnök (ETOSZ). Abban valamennyien egyetértettek, hogy jelentős beruházások történtek az ágazatban, de bőven van teendő a főváros egészségügyében, a helyenként lemaradt technológiafejlesztésben és az ágazatban dolgozók helyzetének javításában. Konszenzus volt abban is, hogy a jelenlegi, 2014-2020-as EU fejlesztési ciklust tudatosan, a szakmai bevonásával kell megtervezni, és meg kell teremteni az ágazat működőképességét és fenntarthatóságát.

Dr. Oberfrank Ferenc, a MOTESZ ügyvezetője összefoglalóul elmondta, hogy a konferencia összegzéséből ajánlást készül, amelyet eljuttatnak a döntéshozóknak.

További fotók a Galériában láthatók.

Nógrádi Tóth Erzsébet

Medicina Fórum

Minden korábbinál kevesebb a csecsemőhalandóság hazánkban

A valaha mért legalacsonyabb, 4 ezrelék alatti szintre csökkent a  csecsemőhalandóság tavaly Magyarországon a KSH jelentése szerint. Ez a 2015-ös adatokhoz képest 7, a 2013-as eredményekhez viszonyítva pedig 25 százalékos javulást jelent.

Elsősorban a szakemberek munkájának, a jól szervezett szakmai programoknak és az orvosi műszerpark folyamatos fejlesztésének köszönhető a siker. A javuló eredmények megőrzésének egyik alapfeltétele az egész gyermekkoron átívelő gondozás, követés biztosítása – mondta Dr. Szabó Attila, a hazai legnagyobb szülészeti, valamint kora- és újszülött intenzív ellátást biztosító Semmelweis Egyetem Klinikai Központjának elnökhelyettese a témában tartott sajtótájékoztatón, amelyről a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatóság tájékoztatta a Medicina Fórum munkatársát.

Az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika igazgatója  kiemelt célnak nevezte a műszerpark korszerűsítésének folytatását. Egyúttal jelezte, hogy a Semmelweis Egyetem örömmel venne részt egy kora- és újszülöttek számára szolgáló úgynevezett szervpótló centrum kiépítésében, amellyel elsősorban a koraszülöttek vesepótló terápiájára és a hagyományos módszerekkel nem lélegeztethető gyermekek kezelésére lenne lehetőség. Dr. Szabó Attila szerint a csecsemőhalálozás csökkenése jelentős részben a szakemberek felkészültségének és munkájának köszönhető. A Klinikai Központ elnökhelyettese az elsődleges célok között említette a magas színvonalú képzés megőrzését, és a folyamatos fejlődés biztosítását az orvosképzést végző egyetemeken.

Az egészségvédelem leghatásosabb és leginkább költséghatékony módszere a minél korábbi életkorban történő betegség-megelőzés – mondta Dr. Szabó Miklós, a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika Újszülött Intenzív Osztályának vezetője. A Magyar Perinatológiai Társaság, valamint az Egészségügyi Szakmai Kollégium Neonatológiai Tagozatának elnöke közölte: 2013 és 2016 között több mint 5 milliárd forintot költöttek orvosi műszerekre országszerte, ennek is köszönhető, hogy 5,1 ezrelékről 3,9 ezrelékre csökkent a hazai csecsemőhalandóság. Dr. Szabó Miklós elsősorban az újszülöttek egészségével kapcsolatos adatgyűjtés fejlesztését, a család- és újszülött barát szülés és kórházi ellátás kiterjesztését, a legsúlyosabb állapotú újszülöttek és koraszülöttek jelenleginél centralizáltabb kórházi ellátásának megszervezését tartja fontosnak a további javulás érdekében.  

Dr. Kovács Tamás, a Magyar Gyermekorvosok Társaságának főtitkára komoly eredménynek nevezte a 4 ezrelék alatti csecsemőhalálozást. Mint mondja, büszkeséggel tölti el a társaságot, hogy a hazai gyermekorvoslás világszínvonalú teljesítményekre képes. Hozzátette, a csecsemőhalálozás az egészségügyi ellátás színvonala mellett az adott ország általános civilizációs fejlettségére is utal. Dr. Kovács Tamás köszönetét fejezte ki valamennyi, a munkában részt vevő szakembernek, és hangsúlyozta: a javuló eredmények megtartásához további kitartó munkára van szükség, amelynek központi eleme a koraszülések számának csökkentése, a koraszülöttek életkilátásainak és életminőségének további javítása, valamint a szoptatás támogatása és az anyatejjel táplált csecsemők számának növelése.

Nógrádi Tóth Erzsébet

Medicina Fórum

Kevés a pénz, sok a baj – párbeszéd szükséges

A szakdolgozó hiányt tartják az egészségügy egyik legnagyobb gondjának a Média Fórumnak nyilatkozó szaktekintélyek, akik úgy vélik, megújításra szorul az orvosképzés és továbbképzés, de van tennivaló az egészséges életmód elterjesztésében is.  Körinterjúnk három kérdésével arra kerestük a választ, hogy a megkérdezett szakemberek mit tartanak az 2017-es év legnagyobb gondjának az ágazatban, és hogyan látják a kiutat. Válaszadóink abc sorrendben: dr. Balogh Zoltán (B.Z.), a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke, Bogsch Erik (B.E.), a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója, dr. Éger István (É. I.), a Magyar Orvosi Kamara elnöke, dr. Hankó Zoltán (H. Z.), a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke, Prof. dr. Karádi István, a MOTESZ elnöke, dr. Velkey György (V.Gy.), a Magyar Kórházszövetség korábbi elnöke.

Dr. Balogh Zoltán Bgsch Erik Dr. Éger István

Dr. Hankó Zoltán Dr. Velkey György
dr. Balogh Zoltán Bogsch Erik dr. Éger istván dr. Hankó zoltán Prof. dr. Karádi István dr. Velkey György

 

 

- Mit tart legnagyobb gondnak 2017 tavaszán a hazai egészségügyben?

B.Z. „Az egyre növekvő szakdolgozói létszámhiányt, ami már szinte elviselhetetlenné teszi az ágazatban dolgozók napi munkáját és további megmaradását. A fokozódó terhelés növeli a kiégést és a munkahelyek, az egészségügyi pálya elhagyását. Az alapellátásban foglalkoztatott szakdolgozók, köztük a körzeti ápolók, a védőnők, a fogászati asszisztensek anyagi helyzete tavaly, és az azt megelőző intézkedések ellenére nem változott jelentősen. A hiány már ezeken a szakterületeken is érződik.”

B.E. „A legnagyobb probléma az elvándorlás, nemcsak az orvosok, hanem a szakápolók részéről is. Ezt mindenképpen meg kell állítani, mivel véleményem szerint az utolsó percben vagyunk ez ügyben. Mind a szakma, mind a laikusok érzik, hogy nincs mindenhol megfelelő számú személyzet a biztonságos betegellátásra, de az átlagember talán ezt még nem érzi akkora veszélynek, mint amennyire az orvosok. A betegbiztonságot jelentősen befolyásolja az egészségügyre költött összeg nagysága. Fontos, hogy a döntéshozók Magyarországon is felismerjék az egészségügy mielőbbi fejlesztésének jelentőségét és arra a szintre helyezzék a prioritási listán, amit megérdemel. Az egészségmegőrzés sikeressége mindazonáltal az emberek hozzáállásán is múlik, tudniuk kell, mennyire fontos az egészségük védelme, az egyéni felelősség vállalás és a prevenció.”

É. I „Nélkülözhetetlen annak belátása, hogy az egészségügy fontosabb stratégiai kérdés egy kis közép-európai ország számára, mint például a hadereje. Nem véletlen, hogy minden mást megelőzve ágazatunk a közérdeklődés legelső helyére tarthat számot. Bár az ágazati bérfelzárkóztatás végre megindult - különös tekintettel a hazai gazdaság jelen állapotára – annak jelentős felgyorsítása az elsődleges feladat.”

H. Z. „Az egészségügyről folyó diskurzusokban ma (is) slágertéma a struktúra átalakítása, a finanszírozás elégtelensége, a modern technológiák elérhetősége és a szakemberhiány. Ugyanakkor keveset beszélünk arról, hogy az egészségügy gondjainak jelentős hányada az egészségügy szervezeti struktúráján és működésén kívüli területeken képződik. Életünknek alig van olyan területe, amely a testi és lelki egészség megőrzését segítené. Lehetne egészségesebb a táplálkozásunk és az életvitelünk, kiegyensúlyozottabb munkahelyi és családi miliőre lenne szükség és többet törődhetnénk a környezetünkkel is. A megbetegedésekre kondicionáló környezet haszna a gazdasági szereplőknél jelenik meg, a gyógyítás költségei pedig a betegekre és a társadalomra hárulnak. Ha ezen még nem is tudunk változtatni, legalább beszélni kellene róla.”

K. I.„A mai egészségügy fekvőbeteg ellátási részének jelenlegi egyik legnagyobb gondja a nővérhiány. Mégpedig az ágymelletti, három műszakban dolgozó, szakképzett nővérek hiánya. A fő ok természetesen a jövedelem, mert ezek a nővérek igen nagy felelősség mellett, magas szakmai színvonalú munkát végeznek igen alacsony bérért. Ennek az lett a következménye, hogy sorra szűntek meg a nővérképző helyek, - elsősorban a jelentkezők hiánya miatt-, illetve a végzett nővérek sem az ágymelletti ápolói munkát választották. Azok, akik továbbléptek és főiskolai diplomát szereztek főnővéri, vagy speciális, egyéb foglalkoztatásban (diplomás oktató, egyéb szervezői feladatokat végző szakember stb.) dolgoznak. Az eddigi béremelések elégtelenek, a fejlett országokban elérhető bérek legalább 60-65 százalékát kellene biztosítani, ami egyrészt csökkentené a külföldi munkavállalást, másrészt a szakmába áramlást segítené elő. Azonnal, országszerte nagy létszámú oktatást kellene indítani és ösztöndíjjal kellene bátorítani a szakmaválasztást.

A másik probléma az alapellátásban keresendő. Kiüresedő háziorvosi praxisok, igen idős háziorvosok, ez jellemző a jelenlegi helyzetre. Itt is egyrészről az anyagi megbecsülést kellene megfelelő szintre hozni és a háziorvosi továbbképzés rendszerét kellene megújítani úgy, hogy a gyakorlati orvoslás legfontosabb témáira kellene koncentrálni és regulárisan - például visszatérő 2-3 éves periódusokban - átfogó, összefoglaló kiadványokkal, internetes programokkal segíteni és korszerűsíteni a tudásukat.”

V.Gy. „Egészségügyünk legnagyobb bajai a társadalmi megbecsültség hiányából adódnak. Első helyen az ápolók helyzetét említem: kevesen vannak, és embertelenül sokat dolgoznak, megalázó körülmények között. Kevés az egészségügyre fordított pénz és sok a baj a finanszírozás szerkezetével is. Orvosaink képzése és továbbképzése megújításra szorul, és vállalható életpályát kell nekik biztosítani a közellátásban. Sajnos jellemzően csapnivaló a szolgáltatási színvonal, ami a szakmai eredményesség leértékeléséhez vezet. A betegút rendszer és a szolgáltatási csomag definiálatlansága is sok probléma gyökere. Az emberek egészségtudatossága gyenge és még mindig sok a beteljesíthetetlen illúziójuk az „ingyenes, magas színvonalú, hozzáférhető” rendszerelemekkel kapcsolatban.”

- Mit javasol, esetleg mit tehetne Ön az egészségügyi ellátás jobbítása érdekében?

B.Z. „Kiemelten fontos, hogy legyen Nemzeti Ápolási Stratégia a hiányszakmák (például az ápolók, szakápolók) gondjainak megszüntetésére, komplex program induljon az álláshelyek betöltésére, az ápolás körülményeinek javítását célzó eszközök beszerzésére. Tekintettel arra, hogy világosan láthatóak a meglévő adatokból az egyes szakterületeken, intézményekben, vagy akár területi, megyei szinten a szakdolgozók életkori adatai és ezek tendenciái, az utánpótlás kérdésében központi intézkedéseket kell tenni. Olyan keretszámokat kell kialakítani a szakképzésben, és a felsőoktatásban ápolói tanulmányokat folytató ápolóhelyekre vonatkozóan, melyekkel megfordítható a már évek óta tartó, sőt fokozódó létszámhiány. Ugyancsak fontos egy országos médiakampány indítása a jövő ápolóinak toborzására, az egészségügyi szakdolgozók megbecsüléséért, az álláshelyek betöltéséért, a szakdolgozói pálya vonzóvá tételéért, a biztonságos betegellátás megteremtéséért”.

B.E. „Magyarország GDP arányosan az egészségügyre sajnos még mindig nem költ eleget. Véleményem szerint az egészségügyben dolgozók bérrendezése a legfontosabb, ezt követően lehet beszélni további, szintén igen fontos teendőkről, például a rendelkezésre álló kapacitások optimális kihasználásáról. Mi abban hiszünk, hogy lépésről lépésre lehet a legjobban fejlődni, legyen szó egy emberről, egy nagyvállalatról vagy egy országról. Amit mindenképp kiemelnék még, az a betegedukáció fontossága. Bár az orvos köteles a lehető legteljesebb körű felvilágosítást adni a betegének az állapotáról, a kezelésről, erre azonban a jelenlegi ellátórendszerben sajnos nincsen elég idő. A háziorvosoknak kevés eszközük van arra, hogy pácienseiket egészséges életmódra sarkallják, ezért szükségesek a betegedukációs programok. A prevenció és egészségmegőrzés jegyében indított Richter Egészségváros Programunk pontosan ezt a célt szolgálja, vagyis hogy felhívjuk a lakosság figyelmét az egészségtudatosság jelentőségére, a megelőzés fontosságára. Természetesen a gyógyszerár támogatásra fordítható költségvetési források összegének emelését is nagyon fontosnak tartom, hiszen egy elöregedő társadalomban egyre nagyobb mértékű a gyógyszerfelhasználás. Problémának látom, hogy az alapellátásra egyre kevesebbet fordítunk.”

É.I. „Súlyosan téves, magukat szakértőnek kikiáltó személyek szájából rendre ismételgetett állítás az, hogy a jelenlegi egészségügyi rendszer finanszírozhatatlan, teljes reformra szorul. Nem vitás, hogy minden nagy rendszer működésében lehet hibákat találni, és azokat nyilván korrigálni is kell, azonban legelőször az elégtelen finanszírozás által okozott alapvető zavarokat kell megszüntetni ahhoz, hogy az ágazat működése elfogadható mederbe kerüljön. és e folyamat kiteljesedésével adódhatnak az esetleges korrekcióra szoruló ügyek.

Az érdemi, értelmes, kiszámítható lépések elmaradása nemcsak a közbizalmat ásta alá, hanem egyúttal óhatatlanul teret nyitott olyan, nem kellően ellenőrzött ellátási formáknak, amelyek aláássák a szolidaritáson alapuló nemzeti kockázatközösség elvét, fokozva az amúgy csökkentendő esélyegyenlőtlenséget. Mindez végső soron társadalmi kettészakadáshoz vezet. Sajnos e megállapítás már nem annyira a jövő, mint egyre inkább a jelen fájdalmas realitását mutatja.”

H. Z. „Az egyik szakmai köztestület vezetőjeként osztozom az egészségügyi ellátásért való felelősségben, bár ez elsősorban a saját szakterületemre vonatkozik. Az elmúlt években a gyógyszerészi kamarának a kormánnyal való együttműködésben sikerült a gyógyszerbiztonságot szolgáló és a korábbinál költséghatékonyabb gyógyszerellátó struktúrát kialakítani, amelyben a szakember szakmailag és egzisztenciálisan önállóvá vált, és a személyes felelősségét is helyre tudtuk állítani. Ez a struktúra alkalmas lehet arra, hogy a gyógyszerész a saját lelkiismeretének megfelelően lássa el a betegeit. A soron következő feladatunk olyan szakmai és gazdasági feltételek teremtése, amelyek elősegítik, hogy a gyógyszerész szakmai lelkiismeret szerinti tevékenysége a mindennapokban általános gyakorlat lehessen, hatékonyabban segíthesse a betegek racionális gyógyszerhasználatát is.” 

K. I. „Ha a nővérhiány csökkentésében, az alapellátás ügyében előrelépést lehetne elérni, a következő, a fejlődést jelentősen segítő intézkedés az infrastruktúra fejlesztése volna. Egyrészről az épületek felújítása, másrészről a korszerű műszerezettség biztosítása, a vizsgálatok ésszerű időben való elérhetőségének megszervezése. Természetesen ez is műszer és vizsgáló szakember, tehát finanszírozás kérdése. Meggondolandó olyan újabb csipszadó bevezetése, amely elsősorban az alkoholos italokra vonatkozna (amelyek számos, súlyos betegség okozói között szerepelnek), és az ebből befolyó pénzösszegek teljes mértékben a fenti fejlesztéseket szolgálhatnák.”

V.Gy. „Nincs szükség látványos nagy reformkoncepciókra, hanem következetes politikai és szakmai konszenzusra épülő szakmapolitikai apró munkát kell végezni, folyamatosan bővülő források mellett. Kiemelkedő jelentősége van annak, hogy pozitív társadalmi párbeszéd alakuljon ki a társadalomban és az ágazaton belül is az egészségügy kérdéseiben. Az ápolói és orvosi hivatás kiemelt megbecsülése, valamint az ezzel párhuzamos magas etikai igény megfogalmazása és elvárása a „szürke zónák” kifehérítésével együtt, a szolgáltatási színvonal célzott, szakszerű javításával vezethetnek el a valódi megújuláshoz. A megelőzés és az egészségtudatosság javítása kiemelt ágazatközi feladattá kell, hogy váljon.”

- Milyen intézkedésekre lenne szükség, és kitől várja azok megvalósítását?

B.Z. „További halaszthatatlan kormányzati intézkedés meghozatalára van szükség annak érdekében, hogy az egészségügyi tevékenységet végző munkavállalók helyzetének javítása tovább gyorsuljon. A bérfelzárkóztatás megindítása során szerzett tapasztalatok birtokában lényeges változások következzenek be a fekvő- és járóbeteg ellátás mellett az alapellátásban és az otthoni szakápolásban foglalkoztatott szakdolgozók körében. Garanciális elemeket kell beépíteni a meghozandó rendelkezésekbe azért, hogy a béremeléseket a munkáltatók végre is hajtsák. Ez különösen az alapellátás területén okozott problémát. Az emelés mértékét és ütemezését tovább kell igazítani a mindenkori garantált bérminimum összegéhez annak érdekében, hogy az eddig elért eredmények ne értéktelenedjenek el. A társadalom, illetve a leendő ápolók megszólításában fontos szerep hárul a szakmai köztestületre, de ehhez kormányzati segítség és támogatás is szükséges.”

B.E. „Az állam szerepe természetesen kulcskérdés. Jobb munkakörülményeket és magasabb fizetést kell adni a szakembereknek az egészségügyben. Úgy gondolom, az elvándorlás legfőbb oka, ezek együttes hiánya. Mi a saját lehetőségeinkhez képest, igyekszünk különböző egészségügyi intézményeket, klinikákat, egyetemeket támogatni. Évente körülbelül félmilliárd forintot fordítunk erre. Például támogatjuk a koraszüléssel foglalkozó orvosok bérkiegészítését, vagy a drága orvosi műszerek vásárlását. Az oktatást is hasonló nagyságrendben támogatjuk, hiszen kiemelten fontos a minőségi szakembergárda képzése, a megfelelő utánpótlás biztosítása. Versenyképes tanszékeket, oktatói gárdát szeretnénk látni, ezt segítik a különböző ösztöndíjprogramjaink, elsősorban a biológia és a kémia területén.”

É. I.„A felelősség és a döntés természetesen az állam döntéshozó szervei és a parlament kezében van. A szakma, ahogy eddig, ezután is készen áll jó döntések meghozatalának előkészítésében.”

H.Z. „Ahhoz, hogy az egészségügyben a szükséges intézkedésekről és a sorrendiségükről érdemes legyen beszélni, a válságkezelés és a problémák feltárása mellett szükség lenne a célok és elvárások tisztázására is. E nélkül ugyanis az eszközökről folytatott vita nem visz igazán előre. Azonban a szakemberek és szakpolitikusok közötti vitákban sem mindig tapasztalok a célokat és a teendőket illetően konszenzust, holott ez előfeltétele lenne annak, hogy a pártpolitikai dimenziókban megnyilatkozó közszereplők és a közpolitika irányítói legalább az alapelvekben egyetértésre jussanak. Ezzel együtt, elkerülhetetlennek tartom, hogy az egészséges életvitel társadalmi szintű feltételeinek megteremtésére irányuló szellemi és anyagi erőfeszítésekbe a társadalmi, a kulturális és a gazdasági élet valamennyi szereplőjét vonjuk be.”

K.I. „Természetesen az intézkedéseket kormányszinten kellene elindítani, és a "fronton" dolgozó szakemberek bevonásával dönteni az előbbiekben említett, fontos lépésekről.”

V.Gy. „Évtizedes léptékű, nagy kormányzati támogatottságot élvező, társadalmi párbeszéd mellett alakuló, folyamatos visszajelzésekkel kontrollált intézkedés sorozat lehet eredményes. Ehhez a kormányzatnak, az egészségpolitikának, valamint a szakma és a betegek képviselőinek meg kell találniuk a hangot egymással és közös irányba kell haladniuk.”

Nógrádi Tóth Erzsébet

Felelős szerkesztő

Medicina Fórum

Az egészségügyért felelős államtitkárral készült interjúval indítjuk el a Medicina Fórum egészségügyi rovatát. Ónodi-Szűcs Zoltánnal a hivatalba lépésekor eltervezett programjáról, az elvégzett és elmaradt feladatokról beszélgettünk. A rovatban megjelenő cikkekkel, elemzésekkel az a célunk, hogy fórumot adjunk azoknak a kezdeményezéseknek, javaslatoknak, véleményeknek, amelyekkel javítható a lakosság egészségi állapota, a betegellátás színvonala, és az egészségügyben dolgozók megbecsültsége. Szeretnénk lehetőséget nyújtani az érdeklődőknek a párbeszédre az ágazatot érintő változtatások előtt. Várjuk olvasóink cikkeit, hozzászólásait is a nogradi.erzsebet@medicinaforum.hu  e-mail címre.

 

Jobb, átláthatóbb, biztonságosabb

Az elégedetlenség abból származik az egészségügyben, hogy nem ott, nem azt a gyógyítást végzik, és nem azzal, amivel kellene – állítja Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár, aki az idei év egyik legnagyobb feladatának a betegelőjegyzés beindulását tartja kórházakban és a szakrendelőkben.

Csaknem pontosan egy évvel ezelőtt beszélgettünk. Akkor azzal a mondattal kezdtem az interjút: nagy bátorság lehetett elvállalni az egészségügyi ágazat irányítását. Az Ön válasza pedig az volt: sok éves tapasztalata, hogy ha sikerült feltárni a tényeket és arra építeni az érvrendszert, sikerül megoldani a problémákat is. Most is bevált a recept?

Sosem építünk légvárakat. Mindig tényadatra alapozzuk érvrendszereinket és megpróbáljuk meggyőzni a vitapartnereket. A bértárgyalásoknál például a Visegrádi négyek országainak bérhelyzetéből indultunk ki, mutattuk be a jövedelmi viszonyaikat, nem pedig Nagy-Britanniából. Sokat segít, ha meg tudjuk mutatni, hogyan működik az egészségügy. Ha valaki nem tudja, hogyan működik egy autó, nehezen tudja megjavítani. Az egészségügy összetett rendszer, vannak sajátos szabályai, igényei, ha ezeket nem vesszük figyelembe, bármit csinálunk vele, csak rontunk rajta.

Jó partnernek bizonyul a Nemzetgazdasági Minisztérium? Hiszen náluk van a kassza kulcsa.

Az NGM nagyon jól viszonyul az ágazathoz, de ezt mondhatom a Miniszterelnökségről is, hiszen a kiemelt kormányüléseken többször is támogatták előterjesztésünket. Úgy tapasztalom, ha nyílt lapokkal játszunk, és tényekre alapozzuk az érveléseinket, szövetségeseket szerezhetünk a többi tárcánál is.

Ezek szerint nem bánta meg, hogy elvállalta az ágazat irányítását?

Abszolút nem. Ez egy valódi és jó kihívás, ahol persze az ember kap hideget-meleget. Soha senki nem vitatta, azokat a célokat, amelyeket el szeretnénk érni, legfeljebb az a kérdés: lehet-e olyan sebességgel változtatni, amellyel én szeretnék.

És lehet?

Bizonyos dolgokban igen, más ügyekben lassítani szükséges.

Tekintsünk vissza a másfél évvel ezelőtti beiktatására, amikor ötpontos programot hirdetett meg, köztük az egészségügyi és szociális ágazat kettéválasztását, az alapellátás megerősítését, a gyógyítási minimumfeltétek rendbetételét, a fővárosi egészségügyi ellátás körülményeinek javítását, a kancellária rendszer felállítását. Miben és mennyire sikerült előrehaladnia és mit szeretne megoldani a következő egy évben? 

Kezdjük a kancellária rendszerrel, ami egy munkacím volt, de valójában egyfajta területi ellátásszervezésre épülő új betegellátási rendszer. Ez az elképzelésem 2018 áprilisáig lekerült a napirendről, addig a végrehajtása nem kezdődhet el.

Jövő áprilisban már országgyűlési választás lesz és az is elképzelhető, hogy egy új kormány új emberei veszik át az egészségügy irányítását. 

Egy másik kormány másik ágazatirányítójának is látnia kellene, hogy ha nincs ellátásszervezés, nem lesz érdemi változás az ágazatban. Ma ugyanis nem működik érdemi ellátásszervezés, hiszen a döntések jórészt az intézmények érdekében történnek. Ha visszatekintünk, láthatjuk, hogy ezt a GYEMSZI korábbi vezetőjének, majd GYEMSZI főigazgatóként nekem sem sikerült megoldanom. Örököltünk egy olyan helyzetet, egy merev intézményi struktúrát, amelyben rendkívül nehéz rávenni bárkit is arra, hogy főként a megváltozott lakossági igényeket szolgáljuk ki.

Nem gondolja, hogy ez ügyben lassítania kellett volna?

Nincs köztes lépés. Egy neves közgazdász szerint óriási az információs asszimetria a beteg, az orvos és a biztosító között. És amíg ez így van, akinek több információja van, azzal élni is fog.

 Nézzük az alapellátást, ez is fontos pontja volt az Ónodi-Szűcs Zoltán programnak.

Fontos lépésnek tartom, hogy a háziorvosi rendelőkben végre működni fog a betegekről vezetendő törzskarton rendszer. Megegyeztünk az adattartalmában is, a jogszabály készül. Természetesen két-három év fog eltelni, mire elegendő mennyiségű adat lesz benne, hiszen nem lehet egyszerre minden pácienst behívni orvosi vizsgálatra. Nagy élmény számomra, hogy a háziorvosok közül sokan pártolják ezt a rendszert, és részt vettek az előkészítő vitában is. Ők nem csak pénzt kértek, hanem valóban akarnak változtatni a rendszeren.

De kaptak pénzt is.

Az elmúlt évek egyik nyertese az alapellátás, még akkor is, ha sokan ezt nem így érzik. Akik a törzskarton rendszer mellé álltak, azt is tudják, hogy önmagában a pénztől nem lesz jobb az egészségügy.

Hány üres háziorvosi körzet van?

A tartósan üres praxisok száma 300 körül mozog. Egy része azonban virtuálisan üres, ugyanis néhány önkormányzat nem érdekelt abban, hogy betöltse azt, jobban jár, ha helyettesítésekkel oldja meg a lakosság ellátását. Tehát kérdésére a pontos válasz az, hogy 150 a ténylegesen betöltetlen körzetek száma, ami persze változó szám. Azt azonban kijelenthetjük, hogy senki sem marad ellátás nélkül.

Nem mindegy, hogy valaki a megszokott orvosához fordul, ha baja van, vagy helyettes doktorok látják el.

Egészen biztosan javít majd a helyzeten, hogy az idén duplájára emeltük a háziorvosok által igényelhető praxistámogatás összegét. Lehet pályázni letelepedési támogatásra, illetve praxisvásárlásra is. Erre megvan a pénz a költségvetésben, a pályázat hamarosan megjelenik.

Hogyan áll a szociális és egészségügyi feladatok kettéválasztása?

Először meg kell teremtenünk a szociális szférán belül azt a minőséget, ami megfelel az egészségügyben nyújtott ellátásnak, azt követően adjuk át a feladatot a tárgyi és személyi feltételekkel együtt. Nem lesz különbség egy krónikus ágyon végzett ápolás és egy szociális szférában nyújtott emelt szintű ápolás között.

Régóta igen súlyos gond, hogy hiányzik az ország összes egészségügyi intézményében egységesen kötelező gyógyítási minimumfeltétel rendszer. Önnek mennyiben sikerült előbbre lépni e tekintetben?

A minimumfeltételekről jogszabály rendelkezik, azonban mi szeretnénk átdolgozni azt. A szakmai kollégium tagozatainak nem mindegyike vett részt az új feltételrendszer kidolgozásában kellő aktivitással. A szakmák kétharmadával készültünk el, és azt remélem, valamennyi orvosi szakterület nagyon hamar elkészül ezzel a valóban fontos feladattal. Ugyanis csak az új minimumfeltételek hatályba lépésével lehet szabályozni, hogy a betegeket, hol, milyen tárgyi és személyi feltételek között lehet ellátni.

Talán nem túlzást azt állítani, hogy az elmúlt fél évben korábban talán soha nem tapasztalt átalakítások történtek az egészségügy igazgatási rendszerében, változott a háttérintézmények felügyelete, emberek százai mozogtak az egyik helyről a másikra, többen hátat fordítottak az ágazatnak, vagy elküldték őket.

Leszögezném, hogy egyetlen fontos terület sem került más minisztériumba az EMMI-től. Minden terület továbbra is az Egészségügyért Felelős Államtitkársághoz, illetve a minisztériumhoz tartozik. Az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ került egy kvázi független, ombudsmani pozícióba január elsejével. További változás, hogy amíg korábban az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vezetőjét a miniszterelnök nevezte ki, most – a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő esetében – az emberi erőforrás miniszter a kinevező. Azt már látni, hogy a változtatásokkal egyszerűbbé váltak a döntési mechanizmusok, kevesebb helyet kell megjárni egy-egy ügynek. Az sokkal inkább kérdés, hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat és az Országos Tisztifőorvosi Hivatal közötti feladatmegosztás hogyan nézzen ki. Erről a Miniszterelnökséggel is egyeztetünk. Nyilván minden változástól mindenki fél, én is féltem tőle, de a rendszer működik.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) is helyén van? Visszaemlékszem, hogy Ön sokáig küzdött önállóságának fönnmaradásáért.

Ez nem szándék kérdése. Amúgy pedig nem olyan dolog történt, amit még senki nem tett volna a világon. Sok országban törekvés, hogy az állam egy-egy állampolgárának összes bevételét és a rá fordított közkiadását egyben lássa. Egy szuperkincstár víziója az, hogy az emberek TAJ-száma mögött az összes pénzmozgás, a gyógyszerfelhasználás, a táppénz, a nyugdíj egy helyen legyen. Informatikai eszközökkel pedig megoldható, hogy egy adatbázishoz több szervezet is hozzáférjen. Az egyiknek a jogosultság azért fontos, hogy tudja, jár-e a táppénz a betegnek, a másiknak, hogy jogosult-e az egészségügyi ellátásra. Az OEP helyébe lépő Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő csak egy szereplő ebben a szisztémában. Amúgy az OEP-től a pénzbeli ellátások kerültek a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatósághoz, a gyógyító-megelőző és a gyógyszer-, gyógyászati segédeszköz kassza ott maradt. Az OTH hatósági jogköreinél pedig új szabályok lesznek.

Többen vélik úgy, hogy az OTH- nak önállónak kellett volna maradnia.

Pedig sosem volt önálló, eddig is a minisztérium háttérintézményeként működött. Korábban sem a parlamentnek, hanem az egészségügyért felelős miniszternek volt felelős a szervezet, a változás most annyi, hogy nem a minisztériumon kívül, hanem azon belül működik.

Ha ugyanazokat a feladatokat, ugyanazokkal a hatóságokkal kell ellátni, miért kellett ezt a hatalmas átszervezést meglépni?

A kormány törekvése és döntése, hogy a bürokrácia költségei ne terheljék az adófizetők pénzét – ami teljesen akceptálható. Volt egy 20 százalékos költségcsökkentés, amit sokféle módon oldottak meg. Volt, ahol üres állásokat szüntettek meg, volt, ahol nyugdíjba mentek emberek és nem vettek föl senkit a helyükre.

A megmaradt emberekkel képesek lesznek ellátni a feladatot?

Ezt egy év múlva, a következő beszélgetésünkben kellene megkérdeznie.

Államtitkári programjának fontos eleme volt a budapesti egészségügyi modell, hogy a fővárosban élők ellátása fölzárkózzon a megyékben élők ellátásának színvonalára. Ugyanis az elmúlt európai uniós ciklus a vidéket preferálta.

A főváros egészségügyének fejlesztésére első körben szükséges több mint 50 milliárd forint megvan, azt remélem, hogy az első pozitív változásokat az év végén már fogják érezni a budapestiek. A dél-budai zöldmezős beruházással készülő, mintegy 1000 ágyas centrumot ott kell fölépíteni, ahol a legjobban megközelíthető a betegek számára. A kormány döntése értelmében a dél-budai "szuperkórház" a Dobogó nevű területen valósul meg, autópálya-lehajtókat is terveznek hozzá. A főváros azon részén élők mellett ennek az intézménynek kell ellátnia a Dunántúl északi részének lakosságát a legmagasabb szinten.

További centrumokat is kialakítunk. Észak–Pesten ez a Honvédkórház lesz, melyet egy új szárnnyal bővítenek majd. Dél-Pesten az Egyesített Szent István, Szent László kórház és az Országos Kardiológiai Intézet bázisán egy új épület fölhúzásával jön létre a második centrum, amelybe - a tervek szerint - integrálnák a Péterfy Sándor utcai kórház Baleseti Intézetét és a Merényi Kórház traumatológiáját. Az Egészséges Budapest Programról egyébként márciusban dönt a kormány.

A megújult kórházak és rendelők, az új diagnosztikai géppark nagyon fontos előrelépés. Ám a működtetéshez nincs elegendő pénz. Pedig jól teljesít a gazdaság, lenne miből pótolni az ágazatból hiányzó forrásokat is.

Ezek a kritikák érzetekre alapozódnak. Szerencsés lenne e helyett megnézni a tényleges gyógyítási költségeket. Megjegyezném, hogy amíg 2009-ben 719 milliárd forintot költöttünk gyógyító-megelőző ellátásokra, idén már 1121 milliárdot költünk. Ha nem jönnek ki idén ennyi pénzből az intézmények, hogyan jöttek ki nyolc éve a lényegesen kevesebből?

Talán nem hagyható figyelmen kívül az új technológiákkal együtt járó költségnövekedés, az infláció.

Mutassa meg azt a kosarat, ami azt bizonyítja, hogy az egészségügyben hatvan százalékos infláció volt. Ilyen kosár nincs. Az elégedetlenség inkább abból származik, hogy nem ott, nem azt csináljuk és nem azzal, amivel kellene. De már vannak pozitív példák: ahol megpróbálunk rendet teremteni, ott pénzt is rendelünk hozzá. Ilyen a kórházi várólisták ügye. E területen kevés pénzből, sok ütközés árán, rendet lehetett csinálni. És mára, például a szürkehályog műtétek rövidségében – Olaszország után – a második helyen állunk Európában, majd az angolok követnek bennünket.

Mire számít a 2018-as költségvetésben?

Szeretném, ha tovább emelkednének az ágazat forrásai. A megkezdett egészségügyi béremelés miatt az igény nagyobb lesz az ideinél. Gőzerővel működik az ösztöndíjrendszer, most ott tartunk, hogy tavaly csupán 398 orvos kért hatósági bizonyítványt a külföldi munkavállaláshoz, pedig ez korábban jóval 800 fölött volt. A szakdolgozóknál is láthatóan csökkent végre az elvándorlás, ami óriási eredmény.

Mit tart 2016 legnagyobb sikereinek és mit szeretne elérni ebben az évben az egészségügyi ágazatban dolgozók munkakörülményeinek, jövedelemhelyzetének és a betegek ellátásának javítása érdekében?

Sikernek tartom, hogy le tudtunk zárni minden TIOP-os Európai Uniós fejlesztést. Több mint 500 milliárd forintból újult meg a vidéki egészségügyi infrastruktúra. Az egyik legnagyobb siker azonban a béremelés. A kormányzati béremeléseknek köszönhetően az átlagosnál jóval nagyobb mértékben ugrott az egészségügyben dolgozók bére. Több mint 97 ezer egészségügyi dolgozó részesült jelentős béremelésben és a béremelések folytatódnak.  Siker a tárgyalás a kamarákkal, a tetemes, csaknem 300 milliárd forintos többletforrás a költségvetésben, a várólisták csökkenése, az e-Health projekt elindulása. Tudtunk forrást szerezni a betegelőjegyzés fejlesztésére is, a betegbiztonságra milliárdokat fektettünk be. Sikernek érzem, hogy ősztől elindul az MSc-szintű egyetemi ápolóképzés. Adunk hozzá ösztöndíjat is, a munkaadó pedig pénzt kap a helyettesítési költségekre. Az orvoshiány kapcsán, el kell érni, hogy egyre több olyan eljárást végezhessenek el a főiskolát, vagy egyetemet végzett ápolók, amelyek korábban orvosi diplomához voltak kötve. Az ápoló azonban sosem veszi át az orvos munkáját, csak a kompetenciák meghatározásával tehermentesíti őt. Sok olyan ország van az Európai Unióban, ahol kevesebb az orvos, mint nálunk, mert jól képzett ápolók tehermentesítik őket. Ezen túl az idei év egyik legnagyobb feladatának azt tartom, hogy a kórházakban és a szakrendelőkben beinduljon a betegelőjegyzés, hiszen a beteg érzete sokat tudna javulni ettől. Az előjegyzési naplókból lehetne monitorozni, hogy hol van hiány, hol van többletkapacitás, ehhez lehetne aktualizálni az ellátást. Például Debrecenben, a Kenézy Kórház call centerében hatan dolgoznak annak érdekében, hogy a betegeknek egy héten csak egyszer vagy kétszer kelljen bemennie az egészségügyi intézménybe, és ez alatt megkapják a szükséges ellátást. Ott a beteg a megadott rendelési időpont kezdetétől számítva átlagosan 18 perc után elhagyja a rendelőt. Ezt kellene elérni mindenhol, ami főként szervezés kérdése.

Tervei megvalósításában mennyire számít az orvosi szakma véleményére, támaszkodik-e a MOTESZ javaslataira, támogatására?

A műhelymunkák sajnos nem olyan virágzóak manapság, mint 20 évvel ezelőtt voltak. Olyan szakmai javaslatokat szeretnék kapni, olyan vitákra lennék nyitott, amelyek jobbá, átláthatóbbá, biztonságosabbá teszik az ellátórendszer működését. Jól látszik, hogy csak pénz bevonásával nem lehet eredményeket elérni. Éppen ezért égetően szüksége van az egészségügyi területen is a kormányzatnak az olyan szakmai támogatásra, amilyet többek között a MOTESZ is nyújt.

(Fotók: Botár Gergely)

NÉVJEGY

 Ötvenegy éves, nős, négy gyermek édesapja.

1991-ben védte meg diplomáját a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, 2004-ben egészségügyi menedzser szakértőként végzett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Angol felsőfokú, C típusú nyelvvizsgája van.

1995 és 2003 között több egészségügyi cégnél és szoftverfejlesztő vállalatnál dolgozott.

2003- 2006 között a debreceni Városi Egészségügyi Szolgálat vezetője.

2006-2012 között a debreceni Kenézy Kórház főigazgatója

2012-2014 között a GYEMSZI Észak-Alföldi régiójának területi igazgatója

2014-2015 a GYEMSZI, majd annak utóda, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ főigazgatója

2015 októberétől az EMMI egészségügyért felelős államtitkára