Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége

Tisztelt Olvasónk!

A rovatban megjelenő cikkekkel, elemzésekkel az a célunk, hogy fórumot adjunk azoknak a kezdeményezéseknek, javaslatoknak, véleményeknek, amelyekkel javítható a lakosság egészségi állapota, a betegellátás színvonala, és az egészségügyben dolgozók megbecsültsége. Szeretnénk lehetőséget nyújtani az érdeklődőknek a párbeszédre az ágazatot érintő változtatások előtt. Várjuk olvasóink cikkeit, hozzászólásait is a nogradi.erzsebet@medicinaforum.hu  e-mail címre.

Medicina Fórum
Munkatársunktól

korhsz

A Magyar Kórházszövetség a XXX. jubileumi kongresszusát Egerben rendezik meg április 24-27. között, amely „nemcsak a jubileumnak szól, hanem annak a lehetőségnek is, hogy újra összejöjjünk és megvitassuk az elmúlt egy év változásait” – mondta Dr. Svébis Mihály, az MKSZ elnöke.
A Weborvos egyebek mellett azt írja, hogy a kongresszuson hagyományosan a magyar egészségügy szereplőinek legszélesebb körével folyik a diskurzus: kórházvezetőkkel, klinikusokkal, ápolókkal, gazdasági munkatársakkal, egészségpolitikusokkal, hatósági alkalmazottakkal, beszállítókkal, szakújságírókkal, betegszervezeti képviselőkkel.
Az előadásokon többek között szó lesz az ágazatot érintő bértámogatások, béremelések hatásairól, adósságkonszolidációról, a közbeszerzési anomáliákról, szakdolgozói képzésekről, informatikai és technológiai újdonságokról, az EESZT több hónapos tapasztalatairól, de napirendre kerülnek a klinikai gyógyszerészet aktualitásai, valamint a várólista-csökkentés eredményei, illetve a vaklicit következményei. Emellett lesznek jubileumi előadások a Kórházszövetség múltjáról és jelenéről.
A kongresszus zárónapján a hagyományoknak megfelelően szakmapolitikai fórumot rendeznek dr. Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár, dr. Ladányi Márta, dr. Mészáros János, dr. Gajdácsi József helyettes államtitkárok, dr. Cserháti Péter miniszteri biztos, dr. Szentes Tamás helyettes államtitkár, dr. Németh László, az ÁEEK főigazgatója, Kiss Zsolt, a NEAK főigazgató helyettese, dr. Farkas Marianna, a NEAK főosztályvezetője, dr. Svébis Mihály, az MKSZ elnöke, dr. Ficzere Andrea és dr. Velkey György, az MKSZ elnökhelyettesei részvételével.
Ezután kerül sor a díjkiosztó gálára, ahol a legjobb előadásokat elismerő Ajkay díj mellett idén először adják át a Kórházszövetség újonnan alapított díjait, amelyekről az alábbiakban számolunk be.
A Scholtz Kornél díj: a névadó dr. Scholtz Kornél a kórházak szövetségének létrehozásában kulcsszemélynek tekinthető. Az MKSZ életműdíját a magyar kórházügy kiemelkedő személyiségének adják, évente egy, az aktív kórházvezetésből visszavonult személy kaphatja az egészségügyi szervezésben, kórházvezetésben és gyakorlati egészségügyi munkában egyaránt kiemelkedő teljesítményért.
Varga Ferenc díj: a névadó, dr. Varga Ferenc a magyar kórházügy kiemelkedő alakja, ikonja volt. Az MKSZ életműdíja a Magyar Kórházszövetség ügyében kiemelkedő munkát végző személyiségnek adható. Évente egy személy, a kórházszövetségi elnöki tisztségétől mandátuma lejártával visszavonuló korábbi elnök a mandátum lejártát követő évben, vagy a kórházszövetség ügyéért kiemelkedő munkát végzett személy kaphatja.
Szent Piroska ápolásszervezési díj: a névadó Szent Piroska (Szent László lánya) Bizáncban ispotályt alapított. Az MKSZ pályázattal elnyerhető kórházi díja a kiemelkedő, újító ápolásszervezői munkát bemutató kórháznak adható. Évente egy kórház kaphatja meg a díjat pályázatának pozitív elbírálása után.
Jósa István kórházszervezési innovációs díj: a névadó Jósa István jelentős vidéki, leginkább Békés és Szabolcs megyei kórházszervező volt. Az MKSZ pályázattal elnyerhető kórházi díja a kiemelkedő innovációt bemutató kórháznak adható. Évente egy kórház kaphatja pályázatának pozitív elbírálása után.

Medicina Fórum
Munkatársunktól

olt1

Mivel Európa-szerte megdöbbentő mértékben nőtt a kanyarós esetek száma, de sürgősen szükséges más betegségek elleni védőoltások kifejlesztésére, az Európai Bizottság kidolgozott egy ütemtervet „Megerősített együttműködés a védőoltásokkal megelőzhető betegségek ellen” címmel. (Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése szerint 2017-ben négyszer annyi kanyarós megbetegedést regisztráltak, mint 2016-ban.)
A bizottság célja, hogy az ütemterv alapján 2018 közepéig előálljon egy javaslattal, amelyet az Európai Tanács ugyanezzel a címmel ajánlásként fogadna el. Az ütemtervvel kapcsolatos legfrissebb észrevételek az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületétől (EASAC) és az Európai Orvostudományi Akadémiák Szövetségétől (FEAM) érkeztek. A védőoltások kérdése mindkét szervezet szerint olyan ügy, amellyel haladéktalanul foglalkozni kell, ezért javaslatokat tesznek az ütemterv tökéletesítése érdekében. Az EASAC és a FEAM javaslatai érintik az átoltottság mértékét, a védőoltásokkal szembeni bizalmatlanságot, a védőoltások elérhetőségét és új védőoltások kifejlesztését.
Az ütemterv megállapítja, hogy az EU-ban mostanában kitört kanyarójárványok azt jelzik, hogy az átoltottság terén súlyos problémák mutatkoznak az unión belül, legfőképpen azért, mert a kanyaró egy súlyos, potenciálisan halálos gyermekbetegség, amelynek megelőzésére létezik hatékony védőoltás. Az is egyértelmű, hogy az alacsony mértékű átoltottság a gyermekek (illetve serdülők és felnőttek) más, védőoltással szintén elkerülhető, de veszélyesebb közegészségügyi problémát jelentő betegségekkel szembeni védettségét is veszélyeztetheti (mint pl. gyermekbénulás, torokgyík, rubeola, szamárköhögés, B típusú Haemophilus influenzae, pneumococcus- és meningococcus-fertőzések).
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a kiváló védőoltások elérhetőségének ellenére a gyermekek átoltottságának mértéke az EU-tagállamokon belül jelentősen különbözik. Ennek okai nem pontosan tisztázottak. Összetett és eltérő tényezők állnak a háttérben, amelyek tagállamról tagállamra változnak, és amelyeket minden tagállamban azonosítani kell az átoltottság mértékének javításához. E célra a WHO által kidolgozott Tailoring Immunization Programmes (TIPS; Immunizációs Programok Testreszabása) elnevezésű program tűnik a legalkalmasabbnak. Az ütemterv készítői szerint továbbá ideje lenne létrehozni egy EU-s oltási könyvet és nyilvántartást is.
Annak, hogy a kisgyermekek átoltottságának mértéke Európa- és világszerte csökken, a hátterében leginkább az áll, hogy egyre többen döntenek úgy, hogy nem oltatják be sem magukat, sem a gyermekeiket. Döntésük különböző okokra vezethető vissza.
Az oltáselutasítók „mereven elutasítják a védőoltásokról való tájékozódásnak a lehetőségét is”, és az oltásokkal kapcsolatban gyakran összeesküvést emlegetnek. Elutasítják az oltásokat, de hajlandóak figyelembe venni a rendelkezésre álló információkat. Kevésbé hisznek az összeesküvés-elméletekben. Az oltásszkeptikusok aggódnak az oltások miatt, de nem utasítják el őket következetesen.
Az egyes csoportok megszólítása más-más stratégiát igényel. Elsősorban természetesen az oltásellenesek és az oltásszkeptikusok csoportjára kellene összpontosítani, ugyanakkor azt is számításba kell venni, hogy az oltáselutasítók szélsőséges csoportjának tagjai a félretájékoztatás eszközeivel károsan befolyásolhatják a másik két csoport gondolkodását.
Az ütemterv szerint a legfontosabb további célok a már létező védőoltások tökéletesítése, továbbá új fertőző betegségek elleni vakcinák kifejlesztése.
Az EASAC és a FEAM tíz pontban sorolja fel javaslatait az átoltottság mértékének javítására az Európai Unióban, ezek az alábbiak:
1. Fel kell deríteni, melyek a csökkenő mértékű átoltottság okai az EU-ban, hogy testre szabott megoldásokat lehessen kínálni az egyes tagállamoknak. Ehhez jól használható a WHO TIPS programja.
2. Létre kell hozni egy európai oltási könyvet és nyilvántartást.
3. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy közegészségügyi szempontból az egyes védőoltások nem egyformán fontosak. Meg kell határozni egy fontossági sorrendet.
4.Továbbra is fontos befektetni a kutatásba és a fejlesztésbe, hogy a jövőbeli vakcinák is biztonságosak és hatékonyak legyenek (lásd 9. és 10. pont).
5. Az oltásellenesség problémájának kezelése érdekében fel kell ismerni, hogy az oltáselutasítók, az oltásellenesek és az oltásszkeptikusok megszólítása eltérő megközelítésmódot igényel. Társadalomtudósok segítségével olyan stratégiákat kell kidolgozni, amelyekkel csökkenteni lehet az oltások elutasítását az oltásellenesek és az oltásszkeptikusok körében.
6. Ki kell dolgozni egy monitoringrendszert a védőoltáshiány elkerülésére, és európai szinten fokozni kell a vakcinagyártást, továbbra is szem előtt tartva a szigorú európai minőségbiztosítást.
7. Újra kell gondolni a gyermekkori BCG-oltással kapcsolatos kérdéseket: a védőoltás nem biztosít hosszú távú védelmet a tuberkulózis ellen, és jelenleg világszerte súlyos hiány van belőle.
8. Felül kell vizsgálni és optimalizálni kell az oltási ütemterveket azoknak a védőoltásoknak az esetében, amelyekből hiány mutatkozik.
9. Fontossági sorrendet kell felállítani azon védőoltások esetében, amelyek tökéletesítésre szorulnak.
10. Fontossági sorrendet kell felállítani azon védőoltások esetében, amelyekre a legnagyobb szükség van.

Az Európai Orvostudományi Akadémiák Szövetsége (FEAM)

feam

A FEAM célja, hogy segítse az együttműködést az európai orvostudományi akadémiák és az európai tudományos akadémiák orvosi osztályai között; hogy olyan platformot biztosítson számukra, ahol közösen hallathatják hangjukat a gyógyászattal, az orvosbiológiai kutatásokkal, az oktatással és egészségüggyel kapcsolatos kérdésekben; továbbá hogy az egyes nemzeti akadémiáknak az említett területeken végzett szaktanácsadói tevékenységét az európai hatóságokra is kiterjessze.
Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC)

easac

Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC)

Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületét (European Academies’ Science Advisory Council, EASAC) az EU-tagállamok nemzeti tudományos akadémiái hozták létre 2001-ben a Svéd Királyi Tudományos Akadémia kezdeményezésére, hogy közösen fogalmazzanak meg javaslatokat a szakpolitikai döntéshozók számára. Az EASAC megalakulásával az európai tudományos akadémiák egységesen léphetnek fel, és közösön hallathatják hangjukat szakpolitikai kérdések kapcsán. Az EASAC 2001-ben alakult meg a Svéd Királyi Tudományos Akadémián. A szervezetnek a Magyar Tudományos Akadémia is tagja, amely így e fontos európai tudományos szervezetben is képviseli a magyar kutatási érdekeket. Az EASAC segítségével az együttműködő akadémiák független, tudományosan megalapozott, szakértői tanácsokat adnak azoknak a döntéshozóknak, akik az európai intézmények szakpolitikai döntéseit meghatározzák, vagy azokra befolyással bírnak. Az EASAC Tanácsa 29 kiváló tudósból áll. Őket 27 európai tudományos akadémia, valamint az Academia Europaea és az európai akadémiákat képviselő ALLEA jelöl.

Medicina Fórum
Nógrádi Tóth Erzsébet

eumeg

Olyan ajánlást kíván megfogalmazni az Magyar Tudományos Akadémia Elnöki Bizottság az Egészségért és az Orvosi Tudományok Osztálya, amelyet a társadalom legszélesebb rétege elé tárna az egészségügy jövője, a páciensek megfelelő ellátása érdekében. Azért van szükség egy új megegyezésre, mert a tudományok fejlődésével, a demográfiai változásokkal, a krónikus betegségek kezelhetőségének lehetőségével óriási az ágazat forrásigénye. Ezt a tudomány eszközeivel szükséges elemezni – mondta Kosztolányi György, az MTA Orvosi Tudományok Osztályának elnöke. Az MTA Elnöki Bizottság az Egészségért soros ülésén az elnök nyitóelőadását a feladat, a feltétel és a felelősség hármasa köré építette. Mint mondta, a gazdasági erőforrások iránti igény a technológiai fejlődéssel robbanásszerűen nő, ám a legfejlettebb országok sem képesek ezzel lépést tartani. A rendelkezésre álló források elosztása a kormány kötelessége, a felhasználáshoz racionális egészségügyi koncepció szükséges, amelynek megalkotása szakmapolitikai felelősség. Mindezek nyílt társadalmi vita során alakulhatnak ki, ez hozhatja meg a társadalmi megegyezést. A 21. század egészségügyi kihívásai között említette a nagyobb forrásigényt, a multiszektoriális koncepciót és a rendszerszintű koordinációt.

sinko

Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának dékán-helyettese szerint az elmúlt évtizedekben a diszfunkciók halmozódtak, azok megoldásához megfelelő modellek szükségesek. „Alapkérdés, hogy köz- vagy magánforrásból akarjuk-e működtetni az egészségügyet. További kérdés, hogy állampolgári vagy biztosítási jogon nyújtsuk-e az ellátást?”- tette föl a megválaszolandókat. Úgy látja, hogy 1989-90-ben a Bismarck típusú modell mellett döntött a politika, amely a járulékalapú társadalombiztosítási finanszírozásra épült és komoly szerepe volt az önkormányzatiságnak. Az egészségügyi intézmények autonóm módon működhettek, teret kaptak az egészségügyi vállalkozások, szektorsemleges volt a finanszírozás, magánintézmények is vállalhattak közszolgáltatást. „A modellt mára leépítették, nem az önkormányzatok kezében vannak a kórházak, leszűkült a kórházvezetők mozgástere, egy központi intézményfenntartója van a 104 kórháznak, ez az Állami Egészségügyi Ellátó Központ, amely nem tud megfelelni az elvárásoknak. A munkáltatói járulékból szociális hozzájárulás lett, az Egészségbiztosítási Alap a központi költségvetés alfejezete, a fölötte való rendelkezési jogot a Nemzetgazdasági Minisztérium gyakorolja. S amíg a települési önkormányzatok korábban 90-100 milliárdot invesztáltak a kórházaikba, ez mára 30 milliárd körülire apadt.
Sinkó Eszter úgy látja, hogy megrekedtünk a bismarcki és az úgynevezett Beveridge egészségügyi modell határán. Az elmúlt nyolc évben az állam egyre több feladatot vont magához, holott a korábbiakat sem tudta megfelelően ellátni. A diszfunkcionális működés bizonyítékául hozta föl a magas szintű, elkerülhető halálozást, amely nálunk az európai uniós átlag kétszerese. Szerinte ez összefügg az iskolázottsággal. Alacsonynak tartja az ágazat GDP részesedését, amely 2 százalékponttal marad alatta az EU átlagnak. Ezzel együtt nőtt, 33-38 százalék lett a páciensek magánkiadása és tovább él a paraszolvencia. A forráshiány állandósította a kórházak eladósodását, amelynek oka a krónikus alulfinanszírozottság, az elmulasztott kódkarbantartás és az, hogy nincs ösztönző rendszer, amely a kórházi menedzsmentet az eredményes működésre ösztökélné. „Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővé silányították, gyakorlatilag megszűnt a betegjogok védelme. 2017-ben pedig már több orvos ment át a közintézményekből a magánszférába itthon, mint ahányan külföldre távoztak”- sorolta a diszfunkciókat az egészségügyi közgazdász Sinkó Eszter, hozzá téve: a következő kormányzati ciklus legfontosabb feladata, hogy ne szakadjon teljesen ketté a betegellátás a magán-, és a közellátásra.

gulacsi

Gulácsi László, a Corvinus Egyetem professzora szerint a technológiai és terápiás lehetőségek fejlődésével, a krónikus betegségek változásával szükség lenne hatásosság, hatékonyság, és költségelemzésekre. Mivel megváltoztak a terápiás célok, azaz a teljes remisszió elérése, a betegek károsodásának megelőzése, tudni kellene az egyes betegségek terheit. Tény viszont, hogy a forrásigény óriási, ami nem biztosítható, így nem az első legjobb megoldást kell választani a betegellátásban, hanem a második legjobbat. Ez utóbbit az egészségpolitikának kellene meghatározni az országra vonatkozóan.

kincses

Kincses Gyula egészségpolitikai szakértő a magánellátás változásairól beszélt, kijelentette, hogy igazán nem sokat tudunk róluk. Azt reméli, hogy ha 2019-től kötelezően be kell jelentkezniük az Egészségügyi Ellátási Szolgáltatási Térbe, több információ lesz róluk. Úgy látja azonban, hogy jelenleg a járóbeteg-ellátásban már alacsonyabb a közfinanszírozott ellátás aránya és az engedélyezett óraszám a magán szektorénál. Szerinte ez már nem választékbővítés, hanem érdemi kínálat. Ám egyelőre nem állt össze rendszerré, itt sem garantált az igénybevétel indokoltsága. Szerinte elkerülhetetlen a magánellátás szabályozása, mivel a spontán folyamatok az egészségügy kettészakadását okozzák, holott egyetlen egészségügy van, amelynek mindkét szektor fontos szereplője.

kovacsj

Kovács József, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója szerint nem az egészségügy „termeli” leghatékonyabban az egészséget, fontos szerepe van az oktatásnak, a tömegsportnak, de a jó utaknak, a környezetnek, a jólétnek is. Ezzel együtt alapvető emberi jog az egészségügyi ellátáshoz való jog. Ám a hármas cél, a hozzáférhetőség valamint a minőség maximalizálása és a költségek minimalizálása nem megvalósítható. A kérdésre, hogy a GDP-ből mennyit érdemes az egészségügyre költeni, azt mondta: a kritikus határ 10 százalék, e fölé nem szabad menni, ezt mutatja az Amerikai Egyesült Államok is, ahol ugyan 14 százalékot fordítanak rá, mégsem megfelelő a lakosság ellátása. Azt is elmondta, hogy az orvosnak a beteg szószólójának kell lennie, mindent el kell követnie a gyógyítása érdekében, a pénzek ráfordításáról pedig a menedzsmentnek kell dönteni. Meg kell határozni a tisztességes minimum feltételeket a lehetőségekhez képest és a szükségletek szerint. Egy Loewy idézettel fejezte be előadását:„az etika önmagában erőtlen, de a politika etika nélkül brutálisan veszélyes.”

Medicina Fórum
Munkatársunktól

cikk1

„Az Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ 1992 óta elkötelezett partnere az Európai Egészségügyi Menedzsment Társaságnak” – tájékoztatott Szócska Miklós igazgató, korábbi egészségügyért felelős államtitkár. Örül annak, hogy a nemzetközi szervezet 2006 után immár második alkalommal választotta Budapestet éves konferenciája helyszínéül. A 2018. június 20-22. között megrendezésre körülő tanácskozáson tizenöt párhuzamos szekció várja az egészségügyi szakembereket, intézményvezetőket és kutatókat, nem csak az európai kontinensről, hanem az Amerikai Egyesült Államokból, Kínából és Ausztráliából is – mondta el Usman Kahn, az EHMA ügyvezető igazgatója. Az EHMA a legnagyobb egészségügyi menedzsment társaságokat, oktató és kutató intézményeket tömörítő európai szervezet, amely a menedzseri teljesítménnyel kapcsolatos standardok megteremtése révén támogatja az egészségügy fejlesztését a régióban. „Az éves konferencia szervezetünk legfontosabb eseménye, naptárunk kiemelt programja, ahol a partnereinkkel és az egészségügyi döntéshozókkal közösen gondolkodunk azon, hogy a gyakorlatban hogyan tudjuk megvalósítani az elképzeléseinket. Az a cél lebeg a szemünk előtt, hogy a konferencia végére megértsük: hogyan lehet megoldásokat találni azokra a problémákra és kihívásokra, amelyekkel mindannyian szembenézünk, annak érdekében, hogy a XXI. század elvárásainak megfelelő, minőségi egészségügyi ellátást nyújtsunk.” – fogalmazott a nemzetközi szervezet vezetője.
A Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság (MEMT) 2011-ben alakult azzal a céllal, hogy fejlessze az egészségügyi szervezetek és az egészségügyi rendszer menedzsmentjének magyarországi gyakorlatát – fejtette ki Dr. Gaál Péter elnök. Ennek érdekében a szervezet – melynek elnökségi tagjai egyben az Egészségügyi Szakmai Kollégium Menedzsment, Egészség-gazdaságtan és Egészségügyi Informatika Tagozatának és Tanácsának vezetői is – összehangolja a magyar egészségügyi menedzserek közösségének tudományos és szakmai tevékenységét. Mint azt Dr. Gaál Péter elmondta, a társaság 2017-ben első alkalommal rendezte meg az Óbudai Egyetem és a Semmelweis Egyetem közös maratoni ötletgeneráló versenyét, a vITathont, melynek során az egészségügyi, informatikai és gazdasági szakterületek hallgatói vegyes csapatokban versenyeztek, hogy valós társadalmi problémákra hozzanak minél korszerűbb megoldásokat. A szervezet kiemelten fontos tevékenysége a konferenciák szervezése, amely közös pont az IME tudományos folyóirattal létrejött együttműködésben.
Tizenhetedik évfolyamába lépett idén az IME Interdiszciplináris Magyar Egészségügy – Az egészségügyi vezetők szaklapja, mely fennállása óta 157 reguláris lapszámot, 20 különszámot és 10 mellékletet jelentetett meg összesen 13 ezer oldalon – tájékoztatott Tamás Éva, az IME lapigazgatója. A 2014 óta tudományos folyóiratnak minősülő kiadvány az első évfolyamától kezdve kizárólag szakmai támogatással, magánkiadásban jelenik meg – hangsúlyozta Tamás Éva. Mint elmondta, az IME együttműködési megállapodást kötött a Semmelweis Emlékbizottsággal, melynek értelmében a 2018-as Semmelweis Emlékhez csatlakozva kiemelten foglalkozik az emlékévhez kapcsolódó eseményekkel
A sajtótájékoztatón Dr. Szócska Miklós bemutatta a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának kríziskommunikációs képzését is. A 2018 májusában induló moduláris képzés során valós nemzetközi és hazai krízishelyzeteken keresztül, szituációs játékokkal, meghívott szakértőkkel szereznek ismereteket az egészségügyi intézményvezetők és döntéshozók a krízishelyzetek helyes döntési irányainak kijelöléséhez és a kommunikációs stratégia kidolgozásához.

Medicina Fórum
Nógrádi Tóth Erzsébet

nmed

„A hazai és a nemzetközi nukleáris medicina jeles személyisége éppen akkor született, amikor 1943-ban a "radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai kutatásban" indoklással a magyar származású Hevesy Györgynek ítélték oda a kémiai Nobel-díjat.” Így kezdte méltatását Szilvási Istvánról, a Magyar Honvédség Egészségügyi Központjában dolgozó professzorról, a Nukleáris Medicina Osztály vezetőjéről, az Egészségügyi Szakmai Kollégium alelnökéről, a Nukleáris Medicina Tagozatának vezetőjéről Környei József, az orvostudományok kandidátusa. A Magyar Tudományos Akadémián megtartott emlékülésen Kosztolányi György akadémikus, az MTA orvosi osztályának elnöke köszöntőjében azt hangsúlyozta: a technológiai fejlődés révén igen költséges lett az orvoslás, amely a nukleáris medicinában igen jól tetten érhető. Ám ez az a terület, amely különösen alkalmas arra, hogy a tudományos kutatások eredményeit a gyakorlatban alkalmazza. Muszbek László, az MTA Orvosi Diagnosztikai Tudományos Bizottság elnöke is elismeréssel beszélt az ünnepeltről, kiemelte Szilvási professzor tudományos munkáját és a képzésekben, továbbképzésekben való eredményes munkáját. „A magyar szakorvosképzés sokat köszönhet neki” – jelentette ki.
A Vörösmarty Gimnáziumban tanuló Szilvási István szinte minden tantárgyból jeleskedett, ám nem csak a reáltárgyakból kapta a dicséreteket, de kiváló zenei érzéke lévén e területről is bezsebelt oklevelet. Aztán mégiscsak a Budapesti Orvostudományi Egyetemen kötött ki, amelyet ugyancsak kiválóan végezte el. Az Egyetem III. számú Belgyógyászati Klinikáján kezdte a gyógyító munkát, belgyógyász szakvizsgát szerzett, majd 1980-ban megszerezte izotópdiagnosztikai szakvizsgáját is. Az életútját méltató Környei József elismeréssel szólt egyebek mellett arról az évtizedről is, amely során, 1983 és 1993 között továbbképző szemináriumokat szervezett az MTA veszprémi akadémiáján. A mögötte lévő fél évszázad alatt 4 könyv szerzője-, 24 könyvfejezet írója, 140 tudományos közlemény szerzője-, és társszerzője, előadásait számos nemzetközi folyóiratban referálták. Munkásságát számos szakmai kitüntetéssel ismerték el, tavaly pedig megkapta a Magyar Érdemrend Tiszti Kereszt Polgári Tagozata kitüntetést.
Az ünnepségen a szakma kiválóságai, egykori munkatársai, tanítványai, családja és barátai előtt „Saját sugaras sorsom” címmel tartotta meg életmű előadását Szilvási István. „Az életkor nem érdem, ám mivel az ember agysejtjei csökkennek, könnyebben kordában tudja tartani azokat” – kezdte a tőle megszokott humorral. „A mögöttem hagyott 50 év alatt annyi minden történt, ám amikor megpróbáltam összefoglalni, rájöttem, mégsem vagyok zseni”- folytatta az öniróniát, hiszen „nem is olyan egyszerű az embernek önmagáról beszélni, márpedig velem ez most fordul elő először” – mondta.
„A klinikai munka és az oktatás vezetett végig az évtizedeken, amely során arra is rájöttem, hogy a betegek akkor is igaza van, ha nincs.” Hálásan gondolt vissza első munkahelyére, az SE III. Belklinikájára és ottani munkatársaira. Ám határozottan állíja, az 1975-76-os erlangeni Nemzetközi Atomenergia Ügynökségi ösztöndíjának köszönheti, hogy a nukleáris medicina mellett kötött ki. „Wolf professzortól tanultam meg a diszciplínát, az ottani egyetem már akkor igen jól felszerelt volt műszerekkel, kiváló munkatársakkal dolgozhattam”. Itthoni nukleáris medicina pályafutása a fővárosi, Szabolcs utcai kórházban kezdődött, ahol „minden szakmában dolgozó orvossal együtt tudtunk dolgozni, sajnos ez ma nincs így”- jelentette ki. Pedig az általa művel tudományág, a diagnosztika számos más orvosi szakterülettel van szoros kapcsolatban. Ezek között kiemelkedő az onkológia- és kardiológia, amely szakágakkal több kutatást is végeztek. E mellett folytatta az Erlangenben megkezdett gasztroenterológiai kutatásokat is.
Mérleget vonva úgy látja, hogy 1998 változást jelentett a szakmai életében. Egyrészt, mert akkor választották meg őt a Magyar Orvosi Kamara alelnökének, amely tisztséget 2007-ig töltötte be. Az idő tájt sok publikációja jelent meg a közmédia lapjaiban, a betegek, az egészségügy helyzetének elemzéséről, anomáliáiról. Alelnöke lett a Hevesi György Magyar Orvostudományi Nukleáris Társaságnak és az Európai Nukleáris Medicina Társaságban is vezető tisztséget vállalt. Európa legelismertebb előadóit hozta Magyarországra és a többi Közép- Kelet európai országba, ahol 16 év alatt 44 európai nukleáris medicina továbbképző szemináriumot szervezett. A részvevő fiatal orvosok jelképes részvételi díjért intenzív, magas színvonalú képzést kaphattak.
Részt vállalt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Technológiai Értékelő Bizottságában. „Nem kis dilemma, komoly etikai kérdés, hogy mit lehet és kell befogadni a közfinanszírozásba. A diagnosztikához a megfelelő gyógyszerek mellett jelentős szerepe van az eszközöknek, például a CT, MRI, PET berendezéseknek. Elismeréssel szólt arról, hogy tavaly elfogadta az Országgyűlés a radiogyógyszer helyi előállításáról szóló jogszabályt, és az is lényeges eredmény, hogy ma már mind a négy orvostudományi egyetemen működik PET és talán az Egészséges Budapestért Program részeként kap egy PET berendezést a Honvédkórház is. Évente 30 ezer PET vizsgálatot finanszíroznak Magyarországon, ezzel – lakosságarányosan – a hetedikek vagyunk Európában. Úgy látja, „túl szigorú lett a PET lista, bővíteni kell az indikációs kört.” Ám lényegesnek tartja a szakmai-módszertani irányelvek kidolgozását. Fontosnak tartja, hogy „ne a finanszírozás, hanem a szakma döntse el, mi történjen a beteggel, másrészt a túlzott specializáció miatt ne vesszen el a beteg.” – mondta.
A Medicina Fórum kérdésére elmondta: „Elégedett vagyok az életemmel, mert a hobbimat csinálhattam, azt, amit szeretek. De elégedetlen is vagyok, mert talán többet lehetett volna tennem. De generációváltás van, és sok sikert kívánok az új kollégáknak.”
Lényegesnek tartja, hogy a szakma menjen előre, ebben sok olyan szakmák közti megegyezés kell, aminek eredményeként mindent a helyén tudnak kezelni. „A beteg érdeke, hogy a szakma fejlődésével elért eredmények jussanak el hozzá a közfinanszírozásban.”
Saját szakterületével kapcsolatban azt is hangsúlyozta, hogy már az első izotópterápia, a pajzsmirigyrák és a pajzsmirigy túlműködés radiojódkezelése és a pajzsmirigy szcintigráfiás vizsgálata is (a második világháború idején) molekuláris alapú terápia és diagnosztika volt, bár akkor még nem tudták, hogy a molekuláris medicina része. A jódizotóp kezelés igazi célzott, személyre szabott terápia az adott betegeknél.
Az egészségügy jelen állásáról az a véleménye, hogy „muszáj hozzá nyúlni a rendszerhez annak érdekében is, hogy a tudományos eredmények hasznosuljanak a gyógyításban. Kérdésünkre elmondta: sajnos a nukleáris medicinában dolgozók is kevesebben vannak a szükségesnél, kevés az orvos, a szakdolgozó. Ám az is tapasztalható, hogy a legkorszerűbb technológiák, köztük a PET vonzó a fiataloknak, jó lenne megtartani őket a hazai egészségügyben.

INTERDISZCIPLINÁRIS FÓRUMOK

BELÉPÉS