Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége

Tisztelt Olvasónk!

A rovatban megjelenő cikkekkel, elemzésekkel az a célunk, hogy fórumot adjunk azoknak a kezdeményezéseknek, javaslatoknak, véleményeknek, amelyekkel javítható a lakosság egészségi állapota, a betegellátás színvonala, és az egészségügyben dolgozók megbecsültsége. Szeretnénk lehetőséget nyújtani az érdeklődőknek a párbeszédre az ágazatot érintő változtatások előtt. Várjuk olvasóink cikkeit, hozzászólásait is a nogradi.erzsebet@medicinaforum.hu  e-mail címre.

Nógrádi Tóth Erzsébet

Medicina Fórum

Mi történik a kórházakban a rákbetegekkel?

Országos térképet szeretne készíteni a daganatos betegek ellátásáról a Gyógyulj Velünk Egyesület – áll a Média Fórumhoz eljuttatott közleményükben. Azt kérdezik a kezelésekre, kontrollokra járó betegektől és családtagjaiktól, bármely intézménybe járnak is az országban, hogy a miként élik meg, hogyan látják az egészségügy helyzetét, az orvosok és ápolók munkáját, a terápiákhoz való hozzájutást. A véleményeket névvel vagy név nélkül egyaránt szívesen fogadják.

Nem céljuk egy-egy kórházi osztály kiemelése, dicsérése, vagy pellengérre állítása. De tudni szeretnék, hogy mi okoz bosszúságot, hol látnak olyan problémákat, amelyeknek a megoldása nem pénz, hanem elhatározás kérdése. Tanulni lehet a pozitív példákból is, amelyekről érdemes másoknak is tudniuk.

„A betegek általában kiszolgáltatottak, rászorulnak a segítségre és jóindulatra, ezért ritkán mernek kritikát megfogalmazni. Ám egy független betegszervezet bátran jelezheti az osztályok vezető főorvosainak, a kórházak menedzsmentjének, a döntéshozóknak közvetlenül vagy a sajtón keresztül, hogy hol, miben látnak problémát vagy épp követendő jó gyakorlatot a betegek. Ezért várjuk a betegek és hozzátartozók leveleit, negatív vagy pozitív kritikáit, jobbító szándékú konkrét javaslatait, amelyeknek a megfelelő fórumokon hangot fogunk adni – mondta Kalotay Gábor, a Gyógyulj Velünk Egyesület elnöke.

A rákbetegek és családtatok levelei a hazai egészségügyi ellátásról a tapasztalat@gyve.hu e-mail címre vagy postán a Gyógyulj Velünk Egyesületnek címezve (1141 Budapest, Álmos vezér u. 44. I/5.) küldhetők el. A betegszervezet a levélírók számára garantálja a névtelenséget.

A Magyar Tudományos Akadémián a Medicina Fórum és a MOTESZ szervezésében 2017. március 30-án megtartott Medicina Konferencián elhangzott előadások és szakmai vita alapján az alábbi értékelést tesszük, és ajánlásokat fogalmazzuk meg a 2007-2013 – 2015 időszakában megvalósult Európai Uniós fejlesztéseket illetően. A konferencián 200 regisztrált résztvevő aktív közreműködése mellett, az államigazgatás, az egészségügyi főhatóságok, az ágazat szakmai szervezetei, az egészségipar képviselői tartottak előadásokat az adott témáról.

Megállapítások:

  • A konferencia fenti témával foglalkozó előadói elismerték, hogy az Európai Uniós és hazai források felhasználásával a közfinanszírozott egészségügyi intézményi szektorban az elmúlt költségvetési ciklusában a korábbi évtizedekhez képest soha nem látott összegű és koncentrált fejlesztések valósultak meg.
  • A 2006-2007-es időszakban tervezett és a Brüsszeli Bizottság által jóváhagyott, nagyságrendileg 1,5 Mrd EUR összegű fejlesztések 2015 végére nominális összegben teljesültek a hazai egészségügyben.
  • Az elmúlt 7+2 esztendős költségvetési fejlesztési ciklusban nominálisan összesen 550-560 Mrd forint infrastrukturális (épület, gép-műszer, IT, energetikai), népegészségügyi és humánerőforrás jellegű beruházásra és fejlesztésre került sor.
  • A fő kedvezményezett a hat vidéki ún. konvergencia régió volt. Ezen belül is kiemelten a kórházszektor, elsősorban a megyei-regionális intézmények, amelyek a kapacitásukat, a betegforgalmi és az OEP finanszírozási arányukat messze meghaladóan részesültek ezekből a fejlesztésekből.
  • Miközben az épített infrastruktúra jelentősen megújult, és az orvostechnológia esetenként (képalkotó diagnosztika) az európai élvonalat is elérte, nagyon jelentős az elmaradás a korszerű gyógyszerkészítmények és az alkalmazásukhoz szükséges diagnosztika elérhetőségében, finanszírozásában.
  • Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy még ez a fejlesztési forrás sem volt elegendő minden probléma kezelésére. Szinte egyetlen járóbeteg vagy fekvőbeteg szakellátó intézményt sem lehetett teljes mértékben megújítani, modernizálni vagy újjáépíteni, és egyes szakmák, vagy egyes eszköztípusok továbbra is elavultak maradtak, és amortizálódtak. Nagyon jelentős további fejlesztésekre, épületkorszerűsítésekre, további telephely és pavilonkiváltásokra lesz szükség a következő években.
  • A fejlesztések kapcsán egyfajta szakadék jött létre a vidék megújuló és a főváros jelentős részben leromlott állapotú egészségügyi infrastruktúrája között. Ebből következően a következő évek kiemelt kormányzati feladata a fővárost érintő egészségügyi beruházások, és ezzel együtt a kórházi szektor átstrukturálása lesz. Ezt a helyzetet a Kormány helyesen ismerte fel, és üdvözlendő az Egészséges Budapest Program, melynek keretében több százmilliárd forintnyi fejlesztés valósulna meg a vidéki kórházi infrastruktúra-fejlesztésekhez hasonlóan racionalizálási, tömbösítési célokkal.
  • Több előadó és hozzászóló is kiemelte, hogy a várakozásokkal ellentétben a létrejövő korszerű épület és magas technológiai színvonalat képviselő eszközpark nem tette olcsóbbá a kórházak működését, éppen ellenkezőleg növelte az intézmények folyó működési célú kiadásait.

Ajánlások:

  • Minden érintett részvételével kidolgozott és működtetett nemzeti programok keretében kell biztosítani a hatékony és korszerű eljárások elérhetőségét a megelőzésben és a legsúlyosabb népbetegségben.
  • Az Európai Uniós fejlesztések fenntartása kapcsán a konferencia résztvevői egyhangúan kiemelték: középtávon az államháztartás kiemelt feladata lesz, hogy gondoskodjon a korszerű egészségügyi infrastruktúra fenntartásáról és minőségi visszapótlásáról.
  • Az egészségügyi intézményekben – tekintettel a megnövekedett működési költségeikre – folyamatos, további strukturális változásokra, a működés-racionalizálására és a költség-hatékonyság javítására van szükség.
  • Fel kell készülni arra, hogy 6-8 éven belül egyszerre fog jelentkezni a főként 2012-2015 között beépült, nagyságrendileg 150 Mrd forint értékű eszközállomány amortizálódása, és a minőségi csere iránti igénye.
  • Ebben, a már 2014-től elindult fejlesztési ciklusban kiemelt figyelmet kell fordítani az egészségügyi infó-kommunikációs fejlesztésekre, a lakossági egészségmagatartás, egészség-kultúra pozitív irányú változására, a prevenciós szemlélet általános elterjesztésére az élet minden színterén.
  • Alapvető cél az általános iskolai egészségtan oktatás bevezetése.
  • Tovább kell folytatni az egészségügyi dolgozók jövedelmének emelését, munkafeltételeik javítását.
  • Újra kell fogalmazni az egészségügyi dolgozók (orvosok és szakdolgozók) kompetenciáit, szabályozni az egyes intézmény szinteken folytatandó gyógyító ellátásokat.

Budapest, 2017. április 10.

Üdvözlettel,

Dr. Dózsa Csaba

A konferencia elnöke

Nógrádi Tóth Erzsébet

A Medicina Fórum programigazgatója

Dr. Oberfrank Ferenc

A MOTESZ ügyvezetője

Nógrádi Tóth Erzsébet

Medicina Fórum

Az egészség a versenyképesség záloga

FOTÓ: Dr. Mészáros János, Prof. Dr. Kosztolányi György, Prof. Dr. Karádi István, Blazsevácz Péter, Dr. Rácz Jenő

Kormányzati szereplők és az egészségügy vezető szakemberei kétszáz résztvevő aktív közreműködésével tanácskoztak március 30-án, az MTA-n arról, javult-e az ágazat, a betegellátás helyzete az előző európai uniós ciklus fejlesztéseinek eredményeként.

A nyitóelőadásában elhangzott, hogy 2007 és 2013 között még európai viszonylatban korábban nem tapasztalt összeg, az önrésszel együtt összesen 560, 1 milliárd forint jutott az egészségügyre, amelyből legtöbbet a vidéki kórházak, a kistérségi szakrendelők infrastruktúrájának megújítására költöttek. Jutott pénz az informatikai fejlesztésekre, a sürgősségi és mentési ellátásokra és az egészségügyi dolgozók képzésére, elsősorban a hiányszakmákra.  A 2014-2020-as ciklusban azonban a számítások szerint mindössze 157,1 milliárd jut az ágazat fejlesztésére, amelyet nagyon megfontoltan kell felhasználni. Úgy tűnik, a pénzből a legtöbb például az egységes ápolási eszközpark kialakítására, a gyermek sürgősségi ellátás korszerűsítésére, az alapellátás infrastruktúrájának fejlesztésére jut majd. Elkerülhetetlen a főváros egészségügyi intézményrendszerének fejlesztése, felzárkóztatása a megyékhez.

A lisszaboni célkitűzésekkel összhangban a Magyar Kormány olyan egészségügyi intézkedéseket igyekezett megvalósítani, amelyek hatása hozzájárul a foglalkoztatás bővüléséhez és a gazdasági versenyképesség fokozásához. Így kezdte előadását a Medicina konferencián az EMMI Egészségügyért Felelős Államtitkárságának helyettes államtitkára. Mészáros János szerint az egészségügyi ágazat egyik legfontosabb célja az egészségügyben kimutatható gazdasági hatékonyság növelése volt a magyar gazdaság egyensúlyi pályán tartásához való hozzájárulás érdekében. Mészáros János az előző ciklus eredményei között említette az alapellátás megerősítését, a háziorvosok kapuőri szerepének növelését, a preventív szolgáltatásaiknak fejlesztését. Elmondta azt is, hogy a járóbeteg-szakellátásra a folyó finanszírozási arányához (19 százalék) képest több, 27, 5 százalékos fejlesztési forrás jutott. Cél volt az egészségügyi ellátások kistérségi alapon történő optimalizálására, a leromlott infrastruktúra fejlesztésére, sor kerülhetett a szükséges eszközök beszerzésére is. Az aktív fekvőbeteg-ellátásról szólva megemlítette az intézményi funkcióváltást, a párhuzamos kapacitások megszüntetését, a pavilonrendszerben gyógyító kórházi struktúra csökkentését. Jelentősnek tekinthető az egészségpólusok és onkológiai centrumok fejlesztése is. 2010-től elindult a hosszú távú, szisztematikus népegészségügyi cselekvési program feltételrendszerének kialakítása, számos helyi népegészségügyi kapacitásfejlesztés elindítása, az egységes népegészségügyi szervezeti struktúra kialakítása. Kiemelt cél volt a fiatal orvosok megtartása, ennek eszközeként az állami rezidens ösztöndíjrendszer, a képzések támogatása, a hiányszakmákban a foglalkoztatás támogatása. A helyettes államtitkár szerint a javuló ellátást igazolja az is, hogy csökkent a táppénzes napok száma.

A 7 éves fejlesztési ciklus legjelentősebb eredményei között említette a kórházi sürgősségi ellátás fejlesztését, új sürgősségi osztályok kialakítását, a meglévő sürgősségi osztály vagy fogadóhely magasabb szintre történő fejlesztését. Jelentős volt a gyermeksürgősségi ellátás és a koraszülött centrumok (16 intézmény) megújítása, új eszközökkel való felszerelése. Az elmúlt ciklusban három-három megye fekvőbeteg intézményeit ellátó pécsi, szegedi illetve debreceni regionális, valamint a miskolci és tatabányai területi vérellátó központ infrastruktúrájának fejlesztésére is sor kerülhetett. Mészáros János a 2014-20-as ciklus fő céljai között említette, hogy szeretnék 2 évvel megnövelni a születéskor várható élettartamot, nőknél a jelenlegi 78 évet 80-ra, a férfiaknál a 70 évet 72-re. Ezzel egy időben el akarják érni, hogy a halálozás 10 százalékkal csökkenjen. A helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy szeretnék a lakosság egészségtudatosságának javítását is.

Nem lesz könnyű mindezt elérni, hiszen nagy bajok vannak az egészségüggyel, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon   -     jelentette ki Dr. Kosztolányi György akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia orvosi osztályának elnöke. Úgy fogalmazott:”A források felhasználását racionalizáló átfogó egészségügyi koncepció megalkotása szakmapolitikai felelősség. Az ehhez rendelt erőforrás előteremtése kormányzati felelősség.” Elkerülhetetlen az egészségügyi beavatkozások valós szükségletekhez igazítása, a hatástalan beavatkozások, az „észszerűség iránti felelősség” elve alapján prioritási sorrend alkotása, a gyógyszerfelhasználás szabályozása, az alapszükségleti csomag nemzetközi elfogadtatása a klinikai vizsgálatok szabályozása, a szolgáltatók együttműködési láncolatba rendezése, az új technológiák hasznosítása, a kutatások koordinálása, az eredmények reprodukálhatóságának javítása.  Meglátása szerint a tudományos világnak is foglalkoznia kell olyan sokkoló jelenségekkel, mint például az a rohamos növekedés, ami az egy főre eső egészségügyi költéseknél tapasztalható. Az egyre nagyobb költségek mögött a szédületes gyorsasággal fejlődő egészségügyi technológia és többek között az is áll, hogy mind több egészséges ember is megjelenik az ellátórendszerekben, például a szűréseknél, génvizsgálatoknál. A professzor szerint el kell gondolkodni, hogy hogyan lehet megfogni ezt az irdatlan költségigényt. Úgy véli, vissza kell szorítani a pazarlást, hiszen például felmérések igazolják, hogy a diagnosztikai vizsgálatok egyharmada felesleges, például a genetikai tesztek közül soknak semmi értelme. Kosztolányi György azt mondta, mivel nem ismerjük a valós szükségletet, ezért nem lehet tudni, mi az, ami fontos és mi az, ami nem kell. El kellene érni, hogy a lakosság ésszerű elvárásokat támasszon az egészségüggyel szemben. Utalt az MTA akcióprogramjára. Elmondta, hogy a tudomány házában működő különféle osztályok együtt gondolkodásának eredményeként 2017. április 18-án megalakul az Elnöki Bizottság az Egészségért. Elmondta azt is, hogy Pécsett konferenciát szerveznek, az emberi jól-lét és élhető környezet: egészség, víz, klíma és a tudomány és az oktatás felelőssége a 21. században témákról.

Dr. Karádi István az egészségtudatosság a megelőzés fontosságáról beszélt, úgy vélekedett: az egészségtudatos életmód az államok számára is költséghatékony. A MOTESZ elnöke emlékeztetett arra, hogy több területen is javult a lakosság egészségi állapota, például húsz év alatt 50 százalékkal csökkent az infarktusban elhunytak száma. De a világon a harmadik legelhízottabb nemzet vagyunk, ráadásul a fiatalok körében nő a cigarettázók, alkoholfogyasztók aránya. Ám felmérések szerint1989-hez képest egyre többen tudatosan figyelnek arra, hogy étkezésük során a testsúlyukat előnyösen befolyásoló ételeket fogyasszanak. A többször kevesebbet elv is érvényre jutott az elmúlt 25 évben és 4 magyarból 3 figyel arra, hogy az étrendje lehetőség szerint a testsúlyát ne növelje és az ételek összetétele kedvező legyen a kardiovaszkuláris státuszt illetően. Az egészségtudatosság fokát erőteljesen befolyásolja az iskolázottság. Utalva a Központi Statisztikai Hivatal Magyarország 2015 című kiadványára, elmondta, hogy a felsőfokú végzettségűek 93 százaléka, a 8 általánost végzettek 66 százaléka tekinthető egészségtudatosnak. Az egészségtelen életmód jelentős rétegeket érint, és a javulás elenyésző - jegyezte meg. A dohányosok aránya összességében alig csökkent, 31-ről 29 százalékra. A 18-34 éves korcsoportban az arányuk 2009 óta 36-ról 42 százalékra nőtt. Az elnök szerint ezért is lenne fontos minél előbb, akár már 8-9 éves kortól valamilyen formában elkezdeni az egészségnevelést, a felvilágosítást, amelyhez akár a közösségi médiát is fel kellene használni.

Messze van-e Kánaán? - tette fel a kérdést előadásában Dr. Rácz Jenő a Magyar Kórházszövetség elnökségi főtanácsosa, korábbi egészségügyi miniszter. „Egészségügyünk erős hendikeppel indult az európai uniós fejlesztési források megszerzésében” – mondta. Mégis nekifogtak. Megalkották az Egészségesebb társadalom komplex programját, amelynek alapjai voltak: a nemzeti rákellenes program, a nemzeti népegészségügyi program, a közös kincsünk a gyermek program, a sürgősségi program, a nemzeti szív- és érrendszeri program, az ágazati humán erőforrás stratégia és az egészségügyi struktúraváltás. Az 550 milliárd forintos részletes egészségügyi projekt kidolgozásával 550 milliárdos forrást sikerült elnyerni, uniós szinten a magyar egészségügy kapta a legnagyobb összeget. Abban a 7 évben lezajlott irány és kormányváltások - az egészségügy SZDSZ-es vezetése, majd a népszavazás utáni irányváltás - aztán befolyásolták az uniós pénzek lehívását, elköltését. Rácz Jenő összegzésül úgy fogalmazott: ha van szakmai és politikai konszenzus, a reménytelen környezeti feltételek mellett is lehet sikereket elérni. A leszűrt pozitív tapasztalatokat úgy foglalta össze:„A rigidnek tűnő uniós szabályok sincsenek kőbe vésve. Az egészségügyi ágazat képes koherens szakmai fejlesztési projekteket kidolgozni, és azokat megvalósítani. Lehetséges paradigmaváltás az egészségügy gazdasági szerepének megítélésében. Az egészségügy a politika számára is lehet sikerterület.” A kórházszövetség képviselője szerint negatív tapasztalatok is születtek:„A politikai irányváltások veszélyeztették a nehezen megszerzett fejlesztési forrásokat és az ágazat működését. Az uniós források elosztása nem tükrözi sem a demográfiai, sem a morbiditási-mortalitási mutatókat. A nagyobb szolgáltatók nagyobbak és erősebbek lettek, a kicsik kisebbek és gyengébbek. A beruházások nem jelentettek költség megtakarítást. Az uniós források nem pótolják a kormányzat és a tulajdonosok eszközvisszapótlását és a karbantartási forrásokat. A 2007-2013-as ciklusban létrehozott infrastruktúrát és a korszerű eszközöket működtetni kell és karban tartani”- fogalmazott Rácz Jenő.”

 A legnagyobb hazai munkaadói szervezet, a Joint Venture Szövetség Egészségügyi Bizottságának elnöke azzal kezdte előadását, hogy „az egészséges társadalom ma már az egyik legfontosabb alapja egy hosszú távon is jól működő gazdasági környezetnek és versenyképes országnak. Blazsevácz Péter elmondta, hogy a szövetség felmérést készítettet arról, hogy látják az emberek saját egészségi állapotukat. Az eredmények alapján a válaszadók inkább rossznak gondolják a magyarok egészségét, hiszen egy tízfokozatú skálán átlagosan 3,85-öt adtak meg értékelésként. Megfogalmazták, hogy az országnak többet kellene fordítani az egészségügyre. Talán nem meglepő, hogy a megkérdezettek nagyra értékelik a magyar orvosok szaktudását, ám úgy vélik, hogy a közellátás mellett egyre inkább szükségszerű a magán egészségügy térnyerése. A felmérésben kitértek arra is, érzékelik-e az emberek az EU forrásokból történt fejlesztések hatását. Kiderült, hogy közel 30 százalékuk nem tapasztalt változást, 38,7 százalékuk kisebb felújításokat érzékelt, a fönnmaradó hányad értékelte jelentősnek a beruházásokat. A Medicina Fórum – MOTESZ konferenciára egy friss felmérést is készítettek a JVSZ tagvállalatai körében. Mivel az egészség és a versenyképesség nagyon összefügg, a munkáltatók egészséggel kapcsolatos válaszaira voltak kíváncsiak. A kérdésre, hogy a munkáltató hogyan ítéli meg dolgozója egészségi állapotát az elmúlt öt évhez képest, az derült ki, hogy 73 százalékuk szerint nem változott, 14 százalékuk szerint romlott, a fennmaradó hányad szerint javult. Ezzel összefügg a betegnapok száma.  A válaszadók 58 százaléka szerint e tekintetben stagnálás tapasztalható, 28 százalékuk szerint növekedett, 14 százalékuk pedig arról számolt be, hogy csökkent az arány. A dolgozók egészségügyi problémái miatt kieső munkaidő 67 százalékban nem változott az elmúlt öt évhez képest, a növekedés 27 százalék volt. A cafeteria szolgáltatásokban a munkavállalók 31, 5 százaléka választja az egészséggel, 38,3 százaléka pedig a rekreációval kapcsolatos elemeket. Blazsevácz Péter pozitív tendenciaként említette, hogy a munkáltatók 86 százaléka tervezi, hogy a következő 5 évben növeli a dolgozók egészségére fordított kiadásokat.

Egészségesebb gazdaság – javuló egészség (ügy)? címmel tartotta meg előadását Banai Péter Benő. Beszélt az államadósság csökkentéséről, az államháztartás és az egészségügy kapcsolatáról, s mint mondta: a gazdasági növekedés stabil és fenntartható pályára állt. Ám az államháztartási egyensúly nem az oktatáson és az egészségügyön történt spórolás eredménye. A Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára azt hangsúlyozta, hogy a kormány prioritásként kezeli az egészségügyet, amit az is jelez, hogy nőnek az ágazatra fordított kiadások, például ma már az egészségügyi bérek megelőzik a társadalmi átlagot. Ebben az évben közel 204 milliárd forinttal jut több az ágazatnak a korábbinál. Az államtitkár szerint az egészség nem csak az egészségügyre fordított pénz nagyságától függ, nagyrészt befolyásolja az intézménystruktúra, a kiadások felhasználásának hatékonysága. Érdemes végiggondolni, hogy megvalósult-e az alapellátás kapuőri szerepe, megfelelő-e az orvos-ápoló arány? Hogyan alakulnak az orvos - beteg találkozások? Milyen az emberek egészségtudatossága?  Egy kérdésre válaszolva elmondta: ugyan még nincs döntés a 2018. évi költségvetésről, de valószínűleg ismét lesz növekedés az ideihez képest, és szeretnék figyelembe venni az új kapacitások üzemeltetésének igényeit is.

A konferencia délutáni blokkjában az Skultéty László az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet főigazgató helyettese arról beszélt, hogy a Brexit milyen hatással lesz, és milyen lehetőségekkel jár majd a gyógyszer engedélyezésben. Költözik az európai gyógyszerügyi hatóság Nagy-Britanniából, folyamatban van az új székhely kiválasztása, amelyre Magyarország is bejelentkezett. Ez kedvező hatással lehet a hazai gyógyszer engedélyezésekre is.

Ilku Lívia, a Magyarországi Gyógyszergyártók Egyesületének igazgatója a hazai gyógyszeripar versenyképességéről is beszélt, s mint mondta, amíg a nagy vállalatok termelésük 80 százalékát exportálják, a hozzájuk tartozó 10 kis- és középvállalkozás éppen ilyen arányban értékesíti termékeit idehaza. Utalt arra, hogy a biotechnológiai fejlesztésekben van a jövő, ám az elmúlt öt évben a gyógyszeripari kkv-k mindössze 2,2 milliárd forintot nyertek el a különféle pályázatokon, amit feltétlenül növelni kell. Elmondta azt is, hogy a hazai cégek számára az OGYÉI megerősödése sok előnnyel járhat.

Mit ad az innovatív gyógyszeripar Magyarországnak címmel tartotta meg előadását Thomas Straumits, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének (IGYE) elnöke. Elmondta, hogy 2000 és 2009 között 30 OECD-országban 1,74 éves emelkedést tapasztaltak az átlagos születéskor várható élettartamban, amelyhez a korszerű terápiák jelentősen hozzájárultak. Elmondta, hogy a magyar népesség körében kimagasló a daganatos megbetegedések aránya, és örvendetes, hogy az elmúlt évben 15 új onkológiai molekula támogatását fogadta be az egészségpénztár. Utalt arra is, hogy a tagvállalataik tavaly 70 milliárd forinttal járultak hozzá az egészségpénztár gyógyszerkasszájához. Klinikai kutatásokban pedig évente 17-20 ezer beteg vesz részt, akik számára ingyenesen biztosítják a legmodernebb gyógyszereket.

Dr. Boncz Imre, a PTE egészség-gazdaságtan professzora és Nógrádi Tóth Erzsébet

Kerekasztal beszélgetés

A konferencia kerekasztal beszélgetéssel zárult, amelyben az Európai Uniós-fejlesztések és az egészségnyereség összefüggéseiről volt szó.  A moderátor Prof. Dr. Boncz Imre, a PTE egészség-gazdaságtan professzora volt. A beszélgetés résztvevői: Prof. Dr. Horváth Ildikó alelnök (MOTESZ), Dr. Éger István elnök (Magyar Orvosi Kamara), Dr. Rácz Jenő elnökségi főtanácsos (Magyar Kórházszövetség), Dr. Balogh Zoltán elnök, (Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara), Dr. Pogány Gábor elnök (Nemzeti Betegfórum), Csató András elnök (ETOSZ). Abban valamennyien egyetértettek, hogy jelentős beruházások történtek az ágazatban, de bőven van teendő a főváros egészségügyében, a helyenként lemaradt technológiafejlesztésben és az ágazatban dolgozók helyzetének javításában. Konszenzus volt abban is, hogy a jelenlegi, 2014-2020-as EU fejlesztési ciklust tudatosan, a szakmai bevonásával kell megtervezni, és meg kell teremteni az ágazat működőképességét és fenntarthatóságát.

Dr. Oberfrank Ferenc, a MOTESZ ügyvezetője összefoglalóul elmondta, hogy a konferencia összegzéséből ajánlást készül, amelyet eljuttatnak a döntéshozóknak.

További fotók a Galériában láthatók.

Nógrádi Tóth Erzsébet

Medicina Fórum

Minden korábbinál kevesebb a csecsemőhalandóság hazánkban

A valaha mért legalacsonyabb, 4 ezrelék alatti szintre csökkent a  csecsemőhalandóság tavaly Magyarországon a KSH jelentése szerint. Ez a 2015-ös adatokhoz képest 7, a 2013-as eredményekhez viszonyítva pedig 25 százalékos javulást jelent.

Elsősorban a szakemberek munkájának, a jól szervezett szakmai programoknak és az orvosi műszerpark folyamatos fejlesztésének köszönhető a siker. A javuló eredmények megőrzésének egyik alapfeltétele az egész gyermekkoron átívelő gondozás, követés biztosítása – mondta Dr. Szabó Attila, a hazai legnagyobb szülészeti, valamint kora- és újszülött intenzív ellátást biztosító Semmelweis Egyetem Klinikai Központjának elnökhelyettese a témában tartott sajtótájékoztatón, amelyről a Semmelweis Egyetem Kommunikációs és Rendezvényszervezési Igazgatóság tájékoztatta a Medicina Fórum munkatársát.

Az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika igazgatója  kiemelt célnak nevezte a műszerpark korszerűsítésének folytatását. Egyúttal jelezte, hogy a Semmelweis Egyetem örömmel venne részt egy kora- és újszülöttek számára szolgáló úgynevezett szervpótló centrum kiépítésében, amellyel elsősorban a koraszülöttek vesepótló terápiájára és a hagyományos módszerekkel nem lélegeztethető gyermekek kezelésére lenne lehetőség. Dr. Szabó Attila szerint a csecsemőhalálozás csökkenése jelentős részben a szakemberek felkészültségének és munkájának köszönhető. A Klinikai Központ elnökhelyettese az elsődleges célok között említette a magas színvonalú képzés megőrzését, és a folyamatos fejlődés biztosítását az orvosképzést végző egyetemeken.

Az egészségvédelem leghatásosabb és leginkább költséghatékony módszere a minél korábbi életkorban történő betegség-megelőzés – mondta Dr. Szabó Miklós, a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika Újszülött Intenzív Osztályának vezetője. A Magyar Perinatológiai Társaság, valamint az Egészségügyi Szakmai Kollégium Neonatológiai Tagozatának elnöke közölte: 2013 és 2016 között több mint 5 milliárd forintot költöttek orvosi műszerekre országszerte, ennek is köszönhető, hogy 5,1 ezrelékről 3,9 ezrelékre csökkent a hazai csecsemőhalandóság. Dr. Szabó Miklós elsősorban az újszülöttek egészségével kapcsolatos adatgyűjtés fejlesztését, a család- és újszülött barát szülés és kórházi ellátás kiterjesztését, a legsúlyosabb állapotú újszülöttek és koraszülöttek jelenleginél centralizáltabb kórházi ellátásának megszervezését tartja fontosnak a további javulás érdekében.  

Dr. Kovács Tamás, a Magyar Gyermekorvosok Társaságának főtitkára komoly eredménynek nevezte a 4 ezrelék alatti csecsemőhalálozást. Mint mondja, büszkeséggel tölti el a társaságot, hogy a hazai gyermekorvoslás világszínvonalú teljesítményekre képes. Hozzátette, a csecsemőhalálozás az egészségügyi ellátás színvonala mellett az adott ország általános civilizációs fejlettségére is utal. Dr. Kovács Tamás köszönetét fejezte ki valamennyi, a munkában részt vevő szakembernek, és hangsúlyozta: a javuló eredmények megtartásához további kitartó munkára van szükség, amelynek központi eleme a koraszülések számának csökkentése, a koraszülöttek életkilátásainak és életminőségének további javítása, valamint a szoptatás támogatása és az anyatejjel táplált csecsemők számának növelése.

Nógrádi Tóth Erzsébet

Medicina Fórum

Kevés a pénz, sok a baj – párbeszéd szükséges

A szakdolgozó hiányt tartják az egészségügy egyik legnagyobb gondjának a Média Fórumnak nyilatkozó szaktekintélyek, akik úgy vélik, megújításra szorul az orvosképzés és továbbképzés, de van tennivaló az egészséges életmód elterjesztésében is.  Körinterjúnk három kérdésével arra kerestük a választ, hogy a megkérdezett szakemberek mit tartanak az 2017-es év legnagyobb gondjának az ágazatban, és hogyan látják a kiutat. Válaszadóink abc sorrendben: dr. Balogh Zoltán (B.Z.), a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke, Bogsch Erik (B.E.), a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója, dr. Éger István (É. I.), a Magyar Orvosi Kamara elnöke, dr. Hankó Zoltán (H. Z.), a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke, Prof. dr. Karádi István, a MOTESZ elnöke, dr. Velkey György (V.Gy.), a Magyar Kórházszövetség korábbi elnöke.

Dr. Balogh Zoltán Bgsch Erik Dr. Éger István

Dr. Hankó Zoltán Dr. Velkey György
dr. Balogh Zoltán Bogsch Erik dr. Éger istván dr. Hankó zoltán Prof. dr. Karádi István dr. Velkey György

 

 

- Mit tart legnagyobb gondnak 2017 tavaszán a hazai egészségügyben?

B.Z. „Az egyre növekvő szakdolgozói létszámhiányt, ami már szinte elviselhetetlenné teszi az ágazatban dolgozók napi munkáját és további megmaradását. A fokozódó terhelés növeli a kiégést és a munkahelyek, az egészségügyi pálya elhagyását. Az alapellátásban foglalkoztatott szakdolgozók, köztük a körzeti ápolók, a védőnők, a fogászati asszisztensek anyagi helyzete tavaly, és az azt megelőző intézkedések ellenére nem változott jelentősen. A hiány már ezeken a szakterületeken is érződik.”

B.E. „A legnagyobb probléma az elvándorlás, nemcsak az orvosok, hanem a szakápolók részéről is. Ezt mindenképpen meg kell állítani, mivel véleményem szerint az utolsó percben vagyunk ez ügyben. Mind a szakma, mind a laikusok érzik, hogy nincs mindenhol megfelelő számú személyzet a biztonságos betegellátásra, de az átlagember talán ezt még nem érzi akkora veszélynek, mint amennyire az orvosok. A betegbiztonságot jelentősen befolyásolja az egészségügyre költött összeg nagysága. Fontos, hogy a döntéshozók Magyarországon is felismerjék az egészségügy mielőbbi fejlesztésének jelentőségét és arra a szintre helyezzék a prioritási listán, amit megérdemel. Az egészségmegőrzés sikeressége mindazonáltal az emberek hozzáállásán is múlik, tudniuk kell, mennyire fontos az egészségük védelme, az egyéni felelősség vállalás és a prevenció.”

É. I „Nélkülözhetetlen annak belátása, hogy az egészségügy fontosabb stratégiai kérdés egy kis közép-európai ország számára, mint például a hadereje. Nem véletlen, hogy minden mást megelőzve ágazatunk a közérdeklődés legelső helyére tarthat számot. Bár az ágazati bérfelzárkóztatás végre megindult - különös tekintettel a hazai gazdaság jelen állapotára – annak jelentős felgyorsítása az elsődleges feladat.”

H. Z. „Az egészségügyről folyó diskurzusokban ma (is) slágertéma a struktúra átalakítása, a finanszírozás elégtelensége, a modern technológiák elérhetősége és a szakemberhiány. Ugyanakkor keveset beszélünk arról, hogy az egészségügy gondjainak jelentős hányada az egészségügy szervezeti struktúráján és működésén kívüli területeken képződik. Életünknek alig van olyan területe, amely a testi és lelki egészség megőrzését segítené. Lehetne egészségesebb a táplálkozásunk és az életvitelünk, kiegyensúlyozottabb munkahelyi és családi miliőre lenne szükség és többet törődhetnénk a környezetünkkel is. A megbetegedésekre kondicionáló környezet haszna a gazdasági szereplőknél jelenik meg, a gyógyítás költségei pedig a betegekre és a társadalomra hárulnak. Ha ezen még nem is tudunk változtatni, legalább beszélni kellene róla.”

K. I.„A mai egészségügy fekvőbeteg ellátási részének jelenlegi egyik legnagyobb gondja a nővérhiány. Mégpedig az ágymelletti, három műszakban dolgozó, szakképzett nővérek hiánya. A fő ok természetesen a jövedelem, mert ezek a nővérek igen nagy felelősség mellett, magas szakmai színvonalú munkát végeznek igen alacsony bérért. Ennek az lett a következménye, hogy sorra szűntek meg a nővérképző helyek, - elsősorban a jelentkezők hiánya miatt-, illetve a végzett nővérek sem az ágymelletti ápolói munkát választották. Azok, akik továbbléptek és főiskolai diplomát szereztek főnővéri, vagy speciális, egyéb foglalkoztatásban (diplomás oktató, egyéb szervezői feladatokat végző szakember stb.) dolgoznak. Az eddigi béremelések elégtelenek, a fejlett országokban elérhető bérek legalább 60-65 százalékát kellene biztosítani, ami egyrészt csökkentené a külföldi munkavállalást, másrészt a szakmába áramlást segítené elő. Azonnal, országszerte nagy létszámú oktatást kellene indítani és ösztöndíjjal kellene bátorítani a szakmaválasztást.

A másik probléma az alapellátásban keresendő. Kiüresedő háziorvosi praxisok, igen idős háziorvosok, ez jellemző a jelenlegi helyzetre. Itt is egyrészről az anyagi megbecsülést kellene megfelelő szintre hozni és a háziorvosi továbbképzés rendszerét kellene megújítani úgy, hogy a gyakorlati orvoslás legfontosabb témáira kellene koncentrálni és regulárisan - például visszatérő 2-3 éves periódusokban - átfogó, összefoglaló kiadványokkal, internetes programokkal segíteni és korszerűsíteni a tudásukat.”

V.Gy. „Egészségügyünk legnagyobb bajai a társadalmi megbecsültség hiányából adódnak. Első helyen az ápolók helyzetét említem: kevesen vannak, és embertelenül sokat dolgoznak, megalázó körülmények között. Kevés az egészségügyre fordított pénz és sok a baj a finanszírozás szerkezetével is. Orvosaink képzése és továbbképzése megújításra szorul, és vállalható életpályát kell nekik biztosítani a közellátásban. Sajnos jellemzően csapnivaló a szolgáltatási színvonal, ami a szakmai eredményesség leértékeléséhez vezet. A betegút rendszer és a szolgáltatási csomag definiálatlansága is sok probléma gyökere. Az emberek egészségtudatossága gyenge és még mindig sok a beteljesíthetetlen illúziójuk az „ingyenes, magas színvonalú, hozzáférhető” rendszerelemekkel kapcsolatban.”

- Mit javasol, esetleg mit tehetne Ön az egészségügyi ellátás jobbítása érdekében?

B.Z. „Kiemelten fontos, hogy legyen Nemzeti Ápolási Stratégia a hiányszakmák (például az ápolók, szakápolók) gondjainak megszüntetésére, komplex program induljon az álláshelyek betöltésére, az ápolás körülményeinek javítását célzó eszközök beszerzésére. Tekintettel arra, hogy világosan láthatóak a meglévő adatokból az egyes szakterületeken, intézményekben, vagy akár területi, megyei szinten a szakdolgozók életkori adatai és ezek tendenciái, az utánpótlás kérdésében központi intézkedéseket kell tenni. Olyan keretszámokat kell kialakítani a szakképzésben, és a felsőoktatásban ápolói tanulmányokat folytató ápolóhelyekre vonatkozóan, melyekkel megfordítható a már évek óta tartó, sőt fokozódó létszámhiány. Ugyancsak fontos egy országos médiakampány indítása a jövő ápolóinak toborzására, az egészségügyi szakdolgozók megbecsüléséért, az álláshelyek betöltéséért, a szakdolgozói pálya vonzóvá tételéért, a biztonságos betegellátás megteremtéséért”.

B.E. „Magyarország GDP arányosan az egészségügyre sajnos még mindig nem költ eleget. Véleményem szerint az egészségügyben dolgozók bérrendezése a legfontosabb, ezt követően lehet beszélni további, szintén igen fontos teendőkről, például a rendelkezésre álló kapacitások optimális kihasználásáról. Mi abban hiszünk, hogy lépésről lépésre lehet a legjobban fejlődni, legyen szó egy emberről, egy nagyvállalatról vagy egy országról. Amit mindenképp kiemelnék még, az a betegedukáció fontossága. Bár az orvos köteles a lehető legteljesebb körű felvilágosítást adni a betegének az állapotáról, a kezelésről, erre azonban a jelenlegi ellátórendszerben sajnos nincsen elég idő. A háziorvosoknak kevés eszközük van arra, hogy pácienseiket egészséges életmódra sarkallják, ezért szükségesek a betegedukációs programok. A prevenció és egészségmegőrzés jegyében indított Richter Egészségváros Programunk pontosan ezt a célt szolgálja, vagyis hogy felhívjuk a lakosság figyelmét az egészségtudatosság jelentőségére, a megelőzés fontosságára. Természetesen a gyógyszerár támogatásra fordítható költségvetési források összegének emelését is nagyon fontosnak tartom, hiszen egy elöregedő társadalomban egyre nagyobb mértékű a gyógyszerfelhasználás. Problémának látom, hogy az alapellátásra egyre kevesebbet fordítunk.”

É.I. „Súlyosan téves, magukat szakértőnek kikiáltó személyek szájából rendre ismételgetett állítás az, hogy a jelenlegi egészségügyi rendszer finanszírozhatatlan, teljes reformra szorul. Nem vitás, hogy minden nagy rendszer működésében lehet hibákat találni, és azokat nyilván korrigálni is kell, azonban legelőször az elégtelen finanszírozás által okozott alapvető zavarokat kell megszüntetni ahhoz, hogy az ágazat működése elfogadható mederbe kerüljön. és e folyamat kiteljesedésével adódhatnak az esetleges korrekcióra szoruló ügyek.

Az érdemi, értelmes, kiszámítható lépések elmaradása nemcsak a közbizalmat ásta alá, hanem egyúttal óhatatlanul teret nyitott olyan, nem kellően ellenőrzött ellátási formáknak, amelyek aláássák a szolidaritáson alapuló nemzeti kockázatközösség elvét, fokozva az amúgy csökkentendő esélyegyenlőtlenséget. Mindez végső soron társadalmi kettészakadáshoz vezet. Sajnos e megállapítás már nem annyira a jövő, mint egyre inkább a jelen fájdalmas realitását mutatja.”

H. Z. „Az egyik szakmai köztestület vezetőjeként osztozom az egészségügyi ellátásért való felelősségben, bár ez elsősorban a saját szakterületemre vonatkozik. Az elmúlt években a gyógyszerészi kamarának a kormánnyal való együttműködésben sikerült a gyógyszerbiztonságot szolgáló és a korábbinál költséghatékonyabb gyógyszerellátó struktúrát kialakítani, amelyben a szakember szakmailag és egzisztenciálisan önállóvá vált, és a személyes felelősségét is helyre tudtuk állítani. Ez a struktúra alkalmas lehet arra, hogy a gyógyszerész a saját lelkiismeretének megfelelően lássa el a betegeit. A soron következő feladatunk olyan szakmai és gazdasági feltételek teremtése, amelyek elősegítik, hogy a gyógyszerész szakmai lelkiismeret szerinti tevékenysége a mindennapokban általános gyakorlat lehessen, hatékonyabban segíthesse a betegek racionális gyógyszerhasználatát is.” 

K. I. „Ha a nővérhiány csökkentésében, az alapellátás ügyében előrelépést lehetne elérni, a következő, a fejlődést jelentősen segítő intézkedés az infrastruktúra fejlesztése volna. Egyrészről az épületek felújítása, másrészről a korszerű műszerezettség biztosítása, a vizsgálatok ésszerű időben való elérhetőségének megszervezése. Természetesen ez is műszer és vizsgáló szakember, tehát finanszírozás kérdése. Meggondolandó olyan újabb csipszadó bevezetése, amely elsősorban az alkoholos italokra vonatkozna (amelyek számos, súlyos betegség okozói között szerepelnek), és az ebből befolyó pénzösszegek teljes mértékben a fenti fejlesztéseket szolgálhatnák.”

V.Gy. „Nincs szükség látványos nagy reformkoncepciókra, hanem következetes politikai és szakmai konszenzusra épülő szakmapolitikai apró munkát kell végezni, folyamatosan bővülő források mellett. Kiemelkedő jelentősége van annak, hogy pozitív társadalmi párbeszéd alakuljon ki a társadalomban és az ágazaton belül is az egészségügy kérdéseiben. Az ápolói és orvosi hivatás kiemelt megbecsülése, valamint az ezzel párhuzamos magas etikai igény megfogalmazása és elvárása a „szürke zónák” kifehérítésével együtt, a szolgáltatási színvonal célzott, szakszerű javításával vezethetnek el a valódi megújuláshoz. A megelőzés és az egészségtudatosság javítása kiemelt ágazatközi feladattá kell, hogy váljon.”

- Milyen intézkedésekre lenne szükség, és kitől várja azok megvalósítását?

B.Z. „További halaszthatatlan kormányzati intézkedés meghozatalára van szükség annak érdekében, hogy az egészségügyi tevékenységet végző munkavállalók helyzetének javítása tovább gyorsuljon. A bérfelzárkóztatás megindítása során szerzett tapasztalatok birtokában lényeges változások következzenek be a fekvő- és járóbeteg ellátás mellett az alapellátásban és az otthoni szakápolásban foglalkoztatott szakdolgozók körében. Garanciális elemeket kell beépíteni a meghozandó rendelkezésekbe azért, hogy a béremeléseket a munkáltatók végre is hajtsák. Ez különösen az alapellátás területén okozott problémát. Az emelés mértékét és ütemezését tovább kell igazítani a mindenkori garantált bérminimum összegéhez annak érdekében, hogy az eddig elért eredmények ne értéktelenedjenek el. A társadalom, illetve a leendő ápolók megszólításában fontos szerep hárul a szakmai köztestületre, de ehhez kormányzati segítség és támogatás is szükséges.”

B.E. „Az állam szerepe természetesen kulcskérdés. Jobb munkakörülményeket és magasabb fizetést kell adni a szakembereknek az egészségügyben. Úgy gondolom, az elvándorlás legfőbb oka, ezek együttes hiánya. Mi a saját lehetőségeinkhez képest, igyekszünk különböző egészségügyi intézményeket, klinikákat, egyetemeket támogatni. Évente körülbelül félmilliárd forintot fordítunk erre. Például támogatjuk a koraszüléssel foglalkozó orvosok bérkiegészítését, vagy a drága orvosi műszerek vásárlását. Az oktatást is hasonló nagyságrendben támogatjuk, hiszen kiemelten fontos a minőségi szakembergárda képzése, a megfelelő utánpótlás biztosítása. Versenyképes tanszékeket, oktatói gárdát szeretnénk látni, ezt segítik a különböző ösztöndíjprogramjaink, elsősorban a biológia és a kémia területén.”

É. I.„A felelősség és a döntés természetesen az állam döntéshozó szervei és a parlament kezében van. A szakma, ahogy eddig, ezután is készen áll jó döntések meghozatalának előkészítésében.”

H.Z. „Ahhoz, hogy az egészségügyben a szükséges intézkedésekről és a sorrendiségükről érdemes legyen beszélni, a válságkezelés és a problémák feltárása mellett szükség lenne a célok és elvárások tisztázására is. E nélkül ugyanis az eszközökről folytatott vita nem visz igazán előre. Azonban a szakemberek és szakpolitikusok közötti vitákban sem mindig tapasztalok a célokat és a teendőket illetően konszenzust, holott ez előfeltétele lenne annak, hogy a pártpolitikai dimenziókban megnyilatkozó közszereplők és a közpolitika irányítói legalább az alapelvekben egyetértésre jussanak. Ezzel együtt, elkerülhetetlennek tartom, hogy az egészséges életvitel társadalmi szintű feltételeinek megteremtésére irányuló szellemi és anyagi erőfeszítésekbe a társadalmi, a kulturális és a gazdasági élet valamennyi szereplőjét vonjuk be.”

K.I. „Természetesen az intézkedéseket kormányszinten kellene elindítani, és a "fronton" dolgozó szakemberek bevonásával dönteni az előbbiekben említett, fontos lépésekről.”

V.Gy. „Évtizedes léptékű, nagy kormányzati támogatottságot élvező, társadalmi párbeszéd mellett alakuló, folyamatos visszajelzésekkel kontrollált intézkedés sorozat lehet eredményes. Ehhez a kormányzatnak, az egészségpolitikának, valamint a szakma és a betegek képviselőinek meg kell találniuk a hangot egymással és közös irányba kell haladniuk.”