Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége

Tisztelt Olvasónk!

A rovatban megjelenő cikkekkel, elemzésekkel az a célunk, hogy fórumot adjunk azoknak a kezdeményezéseknek, javaslatoknak, véleményeknek, amelyekkel javítható a lakosság egészségi állapota, a betegellátás színvonala, és az egészségügyben dolgozók megbecsültsége. Szeretnénk lehetőséget nyújtani az érdeklődőknek a párbeszédre az ágazatot érintő változtatások előtt. Várjuk olvasóink cikkeit, hozzászólásait is a nogradi.erzsebet@medicinaforum.hu  e-mail címre.

Medicina Fórum
Nógrádi Tóth Erzsébet

eumeg

Olyan ajánlást kíván megfogalmazni az Magyar Tudományos Akadémia Elnöki Bizottság az Egészségért és az Orvosi Tudományok Osztálya, amelyet a társadalom legszélesebb rétege elé tárna az egészségügy jövője, a páciensek megfelelő ellátása érdekében. Azért van szükség egy új megegyezésre, mert a tudományok fejlődésével, a demográfiai változásokkal, a krónikus betegségek kezelhetőségének lehetőségével óriási az ágazat forrásigénye. Ezt a tudomány eszközeivel szükséges elemezni – mondta Kosztolányi György, az MTA Orvosi Tudományok Osztályának elnöke. Az MTA Elnöki Bizottság az Egészségért soros ülésén az elnök nyitóelőadását a feladat, a feltétel és a felelősség hármasa köré építette. Mint mondta, a gazdasági erőforrások iránti igény a technológiai fejlődéssel robbanásszerűen nő, ám a legfejlettebb országok sem képesek ezzel lépést tartani. A rendelkezésre álló források elosztása a kormány kötelessége, a felhasználáshoz racionális egészségügyi koncepció szükséges, amelynek megalkotása szakmapolitikai felelősség. Mindezek nyílt társadalmi vita során alakulhatnak ki, ez hozhatja meg a társadalmi megegyezést. A 21. század egészségügyi kihívásai között említette a nagyobb forrásigényt, a multiszektoriális koncepciót és a rendszerszintű koordinációt.

sinko

Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának dékán-helyettese szerint az elmúlt évtizedekben a diszfunkciók halmozódtak, azok megoldásához megfelelő modellek szükségesek. „Alapkérdés, hogy köz- vagy magánforrásból akarjuk-e működtetni az egészségügyet. További kérdés, hogy állampolgári vagy biztosítási jogon nyújtsuk-e az ellátást?”- tette föl a megválaszolandókat. Úgy látja, hogy 1989-90-ben a Bismarck típusú modell mellett döntött a politika, amely a járulékalapú társadalombiztosítási finanszírozásra épült és komoly szerepe volt az önkormányzatiságnak. Az egészségügyi intézmények autonóm módon működhettek, teret kaptak az egészségügyi vállalkozások, szektorsemleges volt a finanszírozás, magánintézmények is vállalhattak közszolgáltatást. „A modellt mára leépítették, nem az önkormányzatok kezében vannak a kórházak, leszűkült a kórházvezetők mozgástere, egy központi intézményfenntartója van a 104 kórháznak, ez az Állami Egészségügyi Ellátó Központ, amely nem tud megfelelni az elvárásoknak. A munkáltatói járulékból szociális hozzájárulás lett, az Egészségbiztosítási Alap a központi költségvetés alfejezete, a fölötte való rendelkezési jogot a Nemzetgazdasági Minisztérium gyakorolja. S amíg a települési önkormányzatok korábban 90-100 milliárdot invesztáltak a kórházaikba, ez mára 30 milliárd körülire apadt.
Sinkó Eszter úgy látja, hogy megrekedtünk a bismarcki és az úgynevezett Beveridge egészségügyi modell határán. Az elmúlt nyolc évben az állam egyre több feladatot vont magához, holott a korábbiakat sem tudta megfelelően ellátni. A diszfunkcionális működés bizonyítékául hozta föl a magas szintű, elkerülhető halálozást, amely nálunk az európai uniós átlag kétszerese. Szerinte ez összefügg az iskolázottsággal. Alacsonynak tartja az ágazat GDP részesedését, amely 2 százalékponttal marad alatta az EU átlagnak. Ezzel együtt nőtt, 33-38 százalék lett a páciensek magánkiadása és tovább él a paraszolvencia. A forráshiány állandósította a kórházak eladósodását, amelynek oka a krónikus alulfinanszírozottság, az elmulasztott kódkarbantartás és az, hogy nincs ösztönző rendszer, amely a kórházi menedzsmentet az eredményes működésre ösztökélné. „Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővé silányították, gyakorlatilag megszűnt a betegjogok védelme. 2017-ben pedig már több orvos ment át a közintézményekből a magánszférába itthon, mint ahányan külföldre távoztak”- sorolta a diszfunkciókat az egészségügyi közgazdász Sinkó Eszter, hozzá téve: a következő kormányzati ciklus legfontosabb feladata, hogy ne szakadjon teljesen ketté a betegellátás a magán-, és a közellátásra.

gulacsi

Gulácsi László, a Corvinus Egyetem professzora szerint a technológiai és terápiás lehetőségek fejlődésével, a krónikus betegségek változásával szükség lenne hatásosság, hatékonyság, és költségelemzésekre. Mivel megváltoztak a terápiás célok, azaz a teljes remisszió elérése, a betegek károsodásának megelőzése, tudni kellene az egyes betegségek terheit. Tény viszont, hogy a forrásigény óriási, ami nem biztosítható, így nem az első legjobb megoldást kell választani a betegellátásban, hanem a második legjobbat. Ez utóbbit az egészségpolitikának kellene meghatározni az országra vonatkozóan.

kincses

Kincses Gyula egészségpolitikai szakértő a magánellátás változásairól beszélt, kijelentette, hogy igazán nem sokat tudunk róluk. Azt reméli, hogy ha 2019-től kötelezően be kell jelentkezniük az Egészségügyi Ellátási Szolgáltatási Térbe, több információ lesz róluk. Úgy látja azonban, hogy jelenleg a járóbeteg-ellátásban már alacsonyabb a közfinanszírozott ellátás aránya és az engedélyezett óraszám a magán szektorénál. Szerinte ez már nem választékbővítés, hanem érdemi kínálat. Ám egyelőre nem állt össze rendszerré, itt sem garantált az igénybevétel indokoltsága. Szerinte elkerülhetetlen a magánellátás szabályozása, mivel a spontán folyamatok az egészségügy kettészakadását okozzák, holott egyetlen egészségügy van, amelynek mindkét szektor fontos szereplője.

kovacsj

Kovács József, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója szerint nem az egészségügy „termeli” leghatékonyabban az egészséget, fontos szerepe van az oktatásnak, a tömegsportnak, de a jó utaknak, a környezetnek, a jólétnek is. Ezzel együtt alapvető emberi jog az egészségügyi ellátáshoz való jog. Ám a hármas cél, a hozzáférhetőség valamint a minőség maximalizálása és a költségek minimalizálása nem megvalósítható. A kérdésre, hogy a GDP-ből mennyit érdemes az egészségügyre költeni, azt mondta: a kritikus határ 10 százalék, e fölé nem szabad menni, ezt mutatja az Amerikai Egyesült Államok is, ahol ugyan 14 százalékot fordítanak rá, mégsem megfelelő a lakosság ellátása. Azt is elmondta, hogy az orvosnak a beteg szószólójának kell lennie, mindent el kell követnie a gyógyítása érdekében, a pénzek ráfordításáról pedig a menedzsmentnek kell dönteni. Meg kell határozni a tisztességes minimum feltételeket a lehetőségekhez képest és a szükségletek szerint. Egy Loewy idézettel fejezte be előadását:„az etika önmagában erőtlen, de a politika etika nélkül brutálisan veszélyes.”

INTERDISZCIPLINÁRIS FÓRUMOK

AZ EGÉSZSÉG TÍZ PARANCSOLATA

 2018

BELÉPÉS